Fröhlich Pál (1889-1949)

Fröhlich Pál tudományos munkásságáról - mely teljes egészében a kísérleti fizika témakörébe tartozik - egy fénytani tárgyú publikáció szolgáltatja az elsô információt. A Mathematikai és Physikai Lapok 1924-es évfolyamában jelenik meg a fénytörés geometriai törvényeinek érvényességi határáról írt értekezése.
1925-ben Fröhlich amerikai tanulmányútra megy: 12 hónapot tölt Baltimore-ban, a Johns Hopkins egyetemen. Baltimore-ban lumineszcenciával foglalkozik, a lumineszcenciafény polárosságát, majd a viszkozitás és a polarizációs fok kapcsolatát vizsgálja. Figyelembe veszi az oldószer fotolumineszcenciáját is. Eredményeirôl 1926-ban számol be a Zeitschrift für Physikben.
Hazatérve figyelme azokra a fényjelenségekre irányul, amelyek molekuláris hatásokkal kapcsolatosak. Elsôsorban a foszforeszcencia jelenségét vizsgálja, de továbbra is foglalkozik lumineszcenciával, nevéhez fűzôdik a polarizációs színkép fogalmának kialakítása.
Fröhlich Pál tudományos munkásságának jelentôs hányadát teszik ki a zselatinfoszforok tárgykörébe tartozó kutatások. 1937-ben Gyulai Zoltánnal, aki akkor már Debrecenben az Orvoskari Fizikai Intézet igazgatója, közös cikket jelentet meg a szekunder-foszforeszcencia jelenségérôl. Az ún. elôgerjesztés jelenségét zselatinban oldott rodulin-oranzs N szárított lemezein fedezték fel. Fröhlich késôbb megvizsgálja a forgó mágneses térnek a zselatinfoszfor-lapocskákra kifejtett hatását, méri a forgatóhatás függését a festékkoncentrációtól, s kapcsolatot keres a zselatin festékfoszfor molekuláinak orientációja és az elôgerjesztés jelensége között.
1928-ban az Akadémia levelezô tagjává választja.
Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság egyetemünk fejlôdését is nagymértékben visszavetette. Ugyancsak nagy károkat okoztak a fizikai intézeteknek az 1944. tavaszán hozott kiürítési rendelkezések is. Az a hír járta, hogy az egyetemet a németországi Halle-ba telepítik. Fröhlich professzor irányítása mellett meg is kezdôdött a dologi javak szállításra történô elôkészítése. Az intézetben akkor végzôs tanárjelöltként dolgozó Szalay László professzortól tudom, hogy Fröhlich - bízván a dolgok jobbra fordulásában - csak olyan eszközöket, könyveket csomagoltatott el, amelyekbôl maradt még, vagy remélte, hogy könnyen pótolhatók lesznek. Az értékesebb műszereket és könyveket az egyetem egyik alagsori laboratóriumába (ma műhelyként funkcionál) rejtették el, ahol még az utcára nyíló ablakokat is befalaztatták.
A személyi kiürítéssel alig maradt ember az intézetben. Akik maradtak, azok október 10-ét, a város szovjet megszállását követôen propuszk (engedély) birtokában bejárhattak az intézetbe dolgozni. A Kísérleti Fizikai Intézet elsô emelete kórházi irodaként működött.
Az oktatás már kb. november közepén megindult, az oktatókat és a hallgatókat a sajtó útján hívták vissza az egyetemre. A frontvonalak közelsége miatt természetesen ekkor még csak a szegedi vagy Szeged környéki hallgatók folytathatták tanulmányaikat. Az elüldözött vagy hadifogságban levô oktatók 1945. tavaszán térhettek vissza Szegedre.
Ekkor Fröhlich professzor is visszaveszi az intézet vezetését, rengeteg órával terhelten és a kutatás elemi feltételeinek hiányával küszködve. Minden idejét és energiáját az oktatás megszervezése köti le. A vizsgálatokban és a dolgozatokban munkatársként új nevek jelennek meg (Gombay Lajos, Szalay László, Kövesdi Pál), ám a kutatások fellendülését már nem érheti meg. Halálával olyan negyedszázad zárul le a szegedi kísérleti fizika életében, amely jelentôs eredményekkel gazdagította a tudományos világot, s amelynek során felnevelkedett a szegedi fizikai kutatások második nagy korszakában tevékenykedô fizikusgeneráció.