Horváth János (1922-1970)
Horváth János kezdetben a kvantumkémiai és általában az atomfizikai többtestprobléma vizsgálatába kapcsolódott be, itt a Gombás Pál és iskolája által kifejlesztett módszereket alkalmazta és fejlesztette tovább. Ezután a differenciálgeometrián alapuló fizikai térelméletek felé fordult érdeklôdése. Az 50-es években az elemi részek rendszerezésének munkájába kapcsolódott be a nemlokális térelméletek keretei között, késôbb ebbôl önállóan tovább lépve a vonalelemgeometriák által adott matematikai lehetôségek fizikai felhasználásával foglalkozott.
Könyveit és jegyzeteit (közülük talán legismertebbek a Termodinamika és az Optika) sok évfolyam fizikus és tanárszakos hallgatói használták. Tanítványai szerették és tisztelték, csodálták nagy tudását, sokoldalúságát, szigorát. Elôadásaiban a fizika színes, élô világként bontakozott ki, nemcsak a fizika ismerete, hanem szeretete is sugárzott róla. Élénk nemzetközi tudományos levelezést folytatott.
Sokrétű és eredményes tudománypolitikai és tudományszervezôi tevékenységet fejtett ki. Hosszú éveken át tagja volt az Akadémia Fizikai Bizottságának. életének 48 éve során csaknem húsz évet dolgozott az ELFT Csongrád megyei Csoportjában, elôbb elnökségi tagként, majd elnökként.