Pogány Béla (1887-1943)
Pogány Béla egyetemi katedrát elôször a kolozsvári Ferencz József-Tudományegyetemen kapott, itt lett l9l8-ban egyetemi nyilvános rendkívüli tanár, két évvel késôbb pedig, 1920-ban megkapta az egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést.
Az akkor uralkodó mostoha körülményeket talán úgy lehet jellemezni, hogy a semmibôl kellett a fizika egyetemi oktatását és a kutatómunka feltételeit megteremteni. Az egyetem 1921. október 9-i áttelepítése tulajdonképpen csak jelképes aktus volt, mert az egyetemnek nem voltak épületei, laboratóriumai, felszerelése. A kirívóan szegényes állapotokhoz járult az alkalmazottak kétségbeejtô anyagi helyzete, krajcáros gondokkal küzdöttek a professzorok is. Teljesen bizonytalan volt, hogy a következô hónapokban honnan lesz fizetés, illetve egyáltalán lesz-e.
Ilyen körülmények között vállalta Pogány Béla a késôbbi Kísérleti Fizikai Tanszék megalapozását. Az oktatási feladatokkal túlterhelt, két fôt számláló intézetben megindult a kutatómunka is.
Pogány Béla kutatásainak fô területe az optika volt, így nem véletlen, hogy az ilyen irányú kutatások adták meg és adják meg ma is fizikai tanszékeink jellegzetes kutatási profilját. A fémrácsról elhajlított fény polárizációs állapotát, igen vékony fémrétegek optikai és elektromos tulajdonságait vizsgálta.
Különösen érdekes a Harress-Sagnac kísérlet megismétlésérôl az Annalen der Physikben írt közleménye. A szóban forgó kísérlettel azt kívánták bizonyítani, hogy ha a fény egy zárt utat, pl. tükrökkel vagy prizmákkal kialakított poligont fut be, akkor az ehhez szükséges idôt a poligon forgása befolyásolja, vagyis két ellentétes irányba futó fénysugár ugyanazt az utat különbözô idôk alatt teszi meg. Ez azt jelenti, hogy az inerciarendszerben nyugvó berendezésben megfigyelt interferenciacsíkok forgás esetén eltolódnak. Ezt a hatást nem befolyásolja az, hogy a fény az utat vákuumban vagy anyaggal kitöltött térben teszi meg. E rendkívül nehéz kísérletet ismételte meg Pogány az említett szerzôknél sokkal nagyobb pontossággal 1932-ben, már Budapesten, a Műegyetemen. A szóban forgó jelenség tárgyalásnál még ma is az ô kísérletére hivatkozik a legtöbb kézikönyv, így például a közismert Grimsehl - "Optik" kötete - legújabb kiadása is.
Tudományos tevékenységének egy másik kiemelkedô területe a molekulaspektroszkópia, ezzel kapcsolatos érdeme az ilyen vizsgálatok hazai magalapozása. E tudományágban késôbb Budapesten Schmid Rezsôvel ért el elismert eredményeket.
1918-ban az Akadémia levelezô, 1931-ben rendes tagja lett.
Nagyszerű könyveket írt, egyetemi tankönyvet és kézikönyvet egyaránt. A Fény c. könyve, amely 1921-ben jelent meg, korszerű, átfogó monográfia volt, összefoglalva a geometriai és fizikai optikát, az optikai műszerek ismertetését és a sugárzási törvényeket.
1923. augusztusában Pogány Bélát nyilvános rendes tanárrá nevezik ki a Műegyetemen, így megválik Szegedtôl.