Az Elméleti Fizikai Tanszék története

Előzmények, további olvasmányok

A Szegedi Tudományegyetem története  
A fizika Szegeden [Tanszékcsoporti honlapon]
Az Elméleti Fizikai Tanszék első vezetője Ortvay Rudolf (1885-1945) volt. Ortvay Rudolf 1920. őszén nyilvános rendes tanár lesz, Szegeden az Egyetem megnyitásától, 1921-től látja el az Elméleti Fizikai Intézet vezetői teendőit. Szegedi működése 1928-ban szakad meg, amikor a budapesti Elméleti Fizikai Intézet igazgatója lesz. Ortvay távozása után átmenetileg a Kísérleti Fizikai Intézet akkori vezetője, Fröhlich Pál látja el az Elméleti Fizikai Tanszék vezetői teendőit is, majd 1930-ban az akkorra már jelentős tudományos sikereket elért fizikust, Bay Zoltánt hívja meg az egyetem. Bay Zoltán l936-ban elfogadja az egyeteminél lényegesen kedvezőbb kutatási lehetőségeket kínáló Egyesült Izzó ajánlatát, ahol megbízást kap a gyártelep kutatólaboratóriumának vezetésére.
Bay Zoltán után átmenetileg újra Fröhlich Pál a tanszékvezető, majd az 1939-40-es tanévben őt Gombás Pál (1909-1971) követi, aki 1941-ben az egyetem-visszahelyezéssel Kolozsvárra kerül. Széll Kálmán (1884-1952) - 1940-től haláláig vezeti az Elméleti Fizikai Tanszéket.
Horváth János (1922-1970) 1949-ben kerül a szegedi Elméleti Fizikai Tanszékre, ahol 1952-től haláláig a tanszék vezetője is volt. Az elméleti fizika nagyon különböző területein tevékenykedett és ért el jelentős tudományos eredményeket.
1970-ben, Horváth János halála után Gilde Ferenc (sz.: 1928.) vette át a tanszékvezetést. Működése alatt a nagy hagyományokra visszatekintő kvantumkémiai kutatásokon belül a 70-es évek közepétől nagyobb hangsúlyt kaptak a szilárdtestfizikában is alkalmazható módszerek, továbbá megkezdődött a fémklaszterek elektronszerkezetének és az elektron-molekula rugalmas ütközéseknek a tanulmányozása.
A 80-as évek elejétől egyre jelentősebbé vált a sugárzás-anyag kölcsönhatás vizsgálata, és sikeres kutatások folytak a fotoszintetizáló rendszerek elektrontranszport-folyamatának tanulmányozása terén is.
1983-ban Kapuy Ede (1928-1999) professzor került az Elméleti Fizikai Tanszék élére, és ezzel ismét fellendült - a térbelileg kiterjedt rendszerek vizsgálatán belül - olyan kvantumkémiai módszerek kidolgozása és konkrét alkalmazása, amelyek az elektronkorrelációt is figyelembe veszik. Jelentős eredmények születtek a lokális és nemlokális hatások szétválasztása, továbbá egy nyílt héjú SCF módszer kifejlesztése terén [1,2], s hasonlóképpen az elektron-molekula ütközések elméleti kutatásában, a kicserélődés, a korreláció és a polarizáció tanulmányozásában [3]. A félvezetőkben és a félvezetők felületén [4], illetve a fémklaszterekben levő "idegen" atomok elektronszerkezetére, továbbá a belső héj ionizációs energiára vonatkozó kutatások is sikeresen folytatódnak [5]. A tanszéken folyó kutatások dinamikusan fejlődő és már eddig is jelentős eredményeket felmutató területe a koherens elektromágneses sugárzás és anyagi rendszerek kölcsönhatásának vizsgálata [6]. Ezeknek az optikai vizsgálatoknak révén kapcsolódott be a tanszék az ún. Berry-fázis vizsgálatába, amelyek során számottevő, részben matematikai eredmények születtek [7].
[1] E. Kapuy, F. Bartha, F. Bogár, Z. Csépes, C. Kozmutza Int. J. Quantum Chem. 37, 139 (1990.)
[2] E. Kapuy, P.G. Szalay, R. Dandel, F. Bogár, F. Bartha, C.Kozmutza J. Mol. Struct. 226, 351 (1991.)
[3] I. Gyémánt, Zs. Varga, M. Benedict Int. J. Quantum Chem. 17, 255 (1980.)
[4] P. Boguslawski, G. Papp, A. Baldereschi Solid State Commun. 52, 155 (1984.)
[5] Zs. Varga, I. Gyémánt Int. J. Quantum Chem. 38, 351 (1990.)
[6] M.G. Benedict, V.A. Malyshev, E.D. Trifonov, A.I. Zaitsev Phys. Rev. A43, 3845, (1991.)
[7] M.G. Benedict, L. Fehér, Z. Horváth J. Math. Phys. 30, 1727, (1989.)

A szöveget és a képeket Farkas Zsuzsa [zfarkas@physx.u-szeged.hu]
és Molnár Miklós [mmiklos@physx.u-szeged.hu] bocsátotta rendelkezésünkre.