Ablációs kutatócsoport

Az excimer lézeres abláció és kísérőjelenségeinek vizsgálata

Az utóbbi évtizedekben számos lézeres anyagmegmunkálási technológiát fejlesztettek ki, melyek nagy részét már jónéhány területen alkalmazzák is. Egyik legújabban felfedezett fajtájuk az excimer lézeres ablációs mechanizmus, melyre R. Srinivasan és munkatársa V. Mayne-Banton figyelt fel. Az általuk tapasztalt jelenség a következő volt: egy polimer mintát excimer lézerrel besugározva, a megvilágított felület egy bizonyos (általában maximum néhány mikrométeres) mélységig kirobban a hordozó tömbből.

1982-es publikálása óta számos alkalmazási lehetőség merült fel a jelenséggel kapcsolatban. Ezek részletes vizsgálata, illetve körének bővítése jelenleg is aktuális, nagy érdeklődést kiváltó kutatási téma. Habár több elméletet is kidolgoztak már a folyamat leírására, mégis számos kérdés vár még megválaszolásra. Ez persze annak is köszönhető, hogy maga az abláció fogalma egy gyűjtőnév, több különbözőképpen lejátszódó folyamatot is magában foglal. Ilyen például a fotokémiai kötésfelszakítás, a termális bomlás, kis térfogatú anyag igen rövid idő alatt bekövetkező felforrása és elgőzölgése, illetve gyors gázkiterjedés okozta kirobbanása. Mindezek bekövetkezte erősen függ az alkalmazott lézer hullámhosszától, impulzushosszától, a céltárgy anyagi minőségétől, stb.

Lökéshullám az ablált PMMA minta felett

Anyagfelhő vákuumban ablált PMMA minta felett

Felületi struktúrák excimer lézerrel ablált polikarbonáton, polietilén-tereftaláton és szaruhártyán