Ablációs kutatócsoport
Az
excimer lézeres abláció és kísérőjelenségeinek vizsgálata
Az utóbbi évtizedekben
számos lézeres anyagmegmunkálási technológiát
fejlesztettek ki, melyek nagy részét már jónéhány
területen alkalmazzák is. Egyik legújabban felfedezett fajtájuk az excimer lézeres ablációs mechanizmus, melyre R. Srinivasan és
munkatársa V. Mayne-Banton figyelt fel. Az általuk
tapasztalt jelenség a következő volt: egy polimer mintát excimer lézerrel
besugározva, a megvilágított felület egy bizonyos (általában maximum néhány
mikrométeres) mélységig kirobban a hordozó tömbből.
1982-es
publikálása óta számos alkalmazási lehetőség merült fel a jelenséggel
kapcsolatban. Ezek részletes vizsgálata, illetve körének bővítése jelenleg
is aktuális, nagy érdeklődést kiváltó kutatási téma. Habár több elméletet
is kidolgoztak már a folyamat leírására, mégis számos kérdés vár még
megválaszolásra. Ez persze annak is köszönhető, hogy maga az abláció
fogalma egy gyűjtőnév, több különbözőképpen lejátszódó
folyamatot is magában foglal. Ilyen például a fotokémiai kötésfelszakítás, a termális bomlás, kis térfogatú anyag igen rövid idő
alatt bekövetkező felforrása és elgőzölgése, illetve gyors
gázkiterjedés okozta kirobbanása. Mindezek bekövetkezte erősen függ az
alkalmazott lézer hullámhosszától, impulzushosszától, a céltárgy anyagi
minőségétől, stb.
Lökéshullám az
ablált PMMA minta felett
Anyagfelhő vákuumban
ablált PMMA minta felett
Felületi struktúrák excimer lézerrel ablált polikarbonáton, polietilén-tereftaláton
és szaruhártyán