Ez a java applet egy kétdimenzióban mozgó kvantumos részecske dinamikáját mutatja kétdimenziós harmonikus potenciálban. A szimulációk során először az energiaszintek és a kötött állapotok numerikus megkeresése történik, majd ezek felhasználásával az időfüggő Schrödinger-egyenlet adja az időfejlődést.
Az applet bal felső ablakában a potenciál keresztmetszete látható, az energiaszintekkel együtt. A nívók populációit a rajtuk látható vastag, világoskék vonalak jelzik. Alapesetben a potenciál alatt a valószínűségi eloszlást láthatjuk, itt az intenzitás magát a függvényt, a színek pedig a fázist kódolják. (Piros a tisztán valós hullámfüggvényt jelöli, a többi szín jelentése pedig az ablak bal sarkában látható, a komplex egységkört szimbolizáló gyűrűről olvasható le.) A legalsó ablakban a sajátállapotokat kis négyzetek jelölik, a fenti színkód mutatja a populált állapotok fázisát, a zéró valószínűséggel betöltött állapotokhoz tartozó négyzetek feketék. Az ablakok közötti vonal egérrel elmozdítható, így lehet az ablakok relatív méretét megváltoztatni
Egy konkrét sajátfüggvényt legegyszerűbben úgy választhatunk ki, ha a potenciált mutató ábrán a megfelelő energiaszintre kattintunk. A másik módszer az, hogy a legalsó ablakban látható négyzetek egyikére duplán kattintunk. Egyszerű szuperpozíciókat úgy hozhatunk létre, hogy egyszer kattintunk a megfelelő négyzetekre. Egy kattintás eredményeképpen az adott állapot súlya kicsivel megnő, ezt ismételve akár odáig is eljuthatunk, hogy szinte csak az az egyetlen állapot lesz populálva.

Az egérrel kapcsolatos előugró menüben a bal egérgomb megnyomásának következményeit állíthatjuk be.

• Haranggörbe létrehozása: Így egy Gauss-görbe (illetve annak jó közelítése) állítható be kezdőállapotként. A görbe szélessége az egyes irányokban az egérkurzor fel-le illetve jobbra-balra mozgatásával változtatható
• Haranggörbe+impulzus: Így egy olyan Gauss-görbe (illetve annak jó közelítése) állítható be kezdőállapotként, amelyhez nem nulla a kezdősebesség tartozik. A görbe szélessége megegyezik az ezelőtt beállított Gauss-görbéével, az impulzus iránya pedig az egérgomb nyomva tartásával és mozgatásával állítható be.
• Függvény forgatása: Ezzel a lehetőséggel az aktuális függvény elforgatható az egér segítségével.
• Függvény eltolása: A helygrafikonon a függvény ezzel a lehetőséggel elmozdítható, úgy hogy közben a függvényalak nem változik meg.
• Függvény skálázása: A függvény méretét változtathatjuk meg itt.

A Törlés gomb üressé változtatja az összes ablakot (lenullázza a sajátfüggvények együtthatóit.)
A Normált gomb a szokásos kvantummechanikai értelemben normálja az állapotot, azaz az állapotvektor hosszát egységnyivé változtatja egy megfelelő globális szorzófaktor segítségével.
A Maximális gomb az ábrázolt szuperpozícióban a legnagyobb együtthatót egységnyivé változtatja. (Szintén egy megfelelő globális szorzófaktor segítségével.) Jegyezzük meg, hogy ezáltal az ábrázolt függvény maximuma is nagyobb lesz, jobban kitölti a rendelkezésre álló ablakot. (Ugyanakkor ennek a gombnak a megnyomásával nem közvetlenül a maximális függvényértéket igazítjuk az ablakhoz.)
Az Alapállapot gomb kiválasztja a legkisebb energiájú állapotot.
A Stop felirat melletti négyzet beikszelése esetén a szimuláció megáll, az időfejlődés mindaddig ebben a fagyott állapotban marad, míg ki nem ikszeljük a négyzetet. A függvények szerkesztése azonban lehetséges akkor is, ha a szimuláció áll.
Az Alternatív rajzolási eljárás felirat melletti négyzet arra való, hogy bizonyos gépeken a megjelenítés sebességét javítsa, de előfordulhat a fordított effektus is.

A Szimuláció sebessége nevű csúszkán azt állíthatjuk be, hogy milyen gyorsan teljen az idő a szimuláció során. Lassabban múló idő esetén jobban megfigyelhetők az apró változások is, a nagyobb sebesség előnye pedig az, hogy gyorsabban tudunk áttekintő képet nyerni az időfejlődés egy hosszabb szakaszáról.
A fényességet kontrolláló csúszka beállítja a fényerőt, ugyanúgy, mint egy TV-n, vagy monitoron.
A felbontást beállító csúszka itt a megjelenítés finomságát állítja be.
A rugóállandók aránya nevű csúszka az egymásra merőleges potenciálok erősségének, ha úgy tetszik a rugóállandóknak az arányát állítja be.

A Nézet menü a következő lehetőségeket tartalmazza (zárójelben az alapbeállítás):
Energia: az energia(potenciál) grafikon (bekapcsolva)
Pozíció: a hely szerinti valószínűségi eloszlás grafikonja (bekapcsolva)
Impulzus: az impulzusgrafikon (bekapcsolva)
Impulzusmomentum: az impulzusmomentum grafikonja (kikapcsolva)
Oszcillátorállapotok szorzata: a kétdimenziós oszcillátor sajátállapotait szimbolizáló színes négyzetek (bekapcsolva)
Impulzusmomentum sajátállapotok: Az impulzusmomentum sajátállapotait szimbolizáló színes négyzetek (csak akkor jeleníthető meg, ha a rugóállandók megegyeznek)
Várható értékek: Piros vonallal jelöli az egyes mennyiségek várható értékeit. (kikapcsolva)
Szórások: Kétszer két kék vonalat húz görbékre, ezek távolsága a egy adott irányban a szórás kétszerese. (Ha a várható érték is látszik, akkor a szórás a piros és az adott iránynak megfelelő bármelyik kék vonal távolsága.)
Hullámfüggvény: A hullámfüggvény háromféleképpen tehető láthatóvá: valószínűségi sűrűségként (ez az abszolutérték négyzete), valószínűségi sűrűségként a fázis színkódos jelölésével, vagy az abszolutérték megjelenítésével, színkódolt fázisokkal.
A Mérés menü a következő lehetőségeket tartalmazza

• Energiamérés: Az aktuális állapotot a stacionárius állapotok bázisán kifejtve a kifejtési együtthatók súlyát felhasználva egy lehetséges energiamérést szimulál.
• Impulzusmomentum mérése: Az aktuális állapotot az impulzusmomentum sajátállapotok bázisán kifejtve a kifejtési együtthatók súlyát felhasználva egy lehetséges mérést szimulál.

Az Opciók menü tartalma:

• Mindig Normált: az állapotok együtthatói mindig normáltak.
• Mindig Maximális: a legnagyobb együttható mindig egységnyi.

Ha egyik opció sincs kiválasztva, akkor futás közben, a nagyobb változások időpillanataiban történik a maximalizálás.