1) Mit észlelhetünk, honnan és mivel?
/az elektromágneses spektrum,
észlelési lehetőségek és detektorok rövid áttekintése/
Mit takar a
"műszertechnika"?
A távoli tartományokban lejátszódó folyamatokról hírt hoz valamilyen
hullamhosszú sugárzás, ezt szeretnénk:
- detektálni
- a jel messziről
jön, a négyzetes törvény miatt erősítésre van szükség -> "távcsövek"
- valamiféle
tulajdonság - többnyire hullámhossz - szerint szelektálunk a jelből es
megmérjük -> szűrők, spektrográfok, detektorok, interferométerek,
csillagászati műszerek
- értékelni
- módszerek ->
fotometria, spektroszkópia, interferometria
- gyakorlati
megvalósítások -> szoftvercsomagok (IRAF)
Az elektromágneses spektrum
nagyon széles, de egy-egy objektumot úgy érthetünk meg igazán, ha minel
több tartományban vizsgáljuk, de
a Föld felszinéről a légkör limitál:
Az alábbi táblázat az
elektromágneses sugárzások tulajdonságait foglalja össze röviden.
Mindegyik külön-külön fontos és értékes, egyik sem helyettesíti a
másikat, így mindegyikhez más-más megfigyelési stratégia tartozik:
sugárzás
tulajdonsága |
megfigyelési
stratégia |
energia,
frekvencia, hullámhossz |
spektrális
lefedés, detektor megválasztása |
detektált fotonok |
gyűjtőfelület
növelése (távcsövek) |
sugárzás
intenzitása |
detektor
érzékenység, fotometria |
időfüggés |
spektrális
analízis, gyorsfotometria, időfelbontás |
térbeli eloszlás |
térképezés,
képalkotás |
spin |
polarimetria |
Az elektromágneses
spektrum egyes tartományaiban az űrcsillagászat előtt a légkör és
megfelelő detektor miatt nem történtek megfigyelések. A XX. sz. második
felében nem csak a megfigyelési tartományok bővültek, de az
érzékenység, feloldóképesség is jelentősen nőtt 1960 és 2000 között.
Ezt mutatja az alábbi két táblázat, ill. ábra, az első táblázat 1970-re,
a második 2000-re vonatkozik.
A legősibb "detektor",
amivel a csillagokból származó információt felfoghatjuk: a szem ->
OPTIKAI csillagászat.
Ennek eszközei a legrégebbiek, főként ezen eszközökkel és technikákkal
foglalkozunk:
- optikai távcsövek
(I. félév)
- refraktorok,
reflektorok optikai, mechanikai felépítes (Galilei, Kepler,
Cassegrain, Gregory, Nasmith, Ritchey-Chrétien, Schmidt, SC, MC,
többtükrös rendszerek, katadioptrikus rendszerek, parallaktikus-,
altazimutális szerelések)
- számítások (nagyítás,
látómező, fókusznyújtás, optikai elemek méretezése, árnyékolás)
- képalkotás (diffrakció)
- leképezési hibák és
kompenzálásuk (szférikus és kromatikus aberráció, kóma, asztigmia,
magasabb rendű aberrációk, légköri hatások)
- látható
tartományban működő detektorok (I.-II. félév)
- fotolemez,
fotoelektronsokszorozó, elektronikus képalkotás elvei (vidicon,
CCD, CID, CMOS, MCP)
- detektor
karakterisztikak
- fényességmérés és
hullámhossz-szelekció (I.-II.-III. félév)
- szűrők, fotometriai
rendszerek (Johnson UBVRI JHK, Strömgren uvby, interferencia
szűrők, sávszűrők)
- spektrográfok (objektívprizma,
Cassegrain spektrográfok, Echelle, Fabry-Perot és
Fourier-transzformációs spektroszkópia)
- fotometria és
többszín-fotometria (differenciális és abszolút fotometria,
színindex, szín-fényesség és szín-szín diagram ) (II.)
- spektroszkópia
(III.)
- adatkiértékelés
(II. -III.-IV. félév)
- elméleti alapok és
gyakorlati megvalósítás, hibakorrekciók (háttér, szórás, zajok,
leképezési hibák, légkör, interferometria, konvolúció-dekonvolúció,
Fourier-transzformáció)
- szoftverek (IRAF)
(CCD képek és spektrumok kiértékelése) (II-III.)
- speciális probléma
megoldása saját script, program irásával, algoritmusok (IV.)
Ezek mellett az I. félévben
áttekintjük a teljes elektromágneses tartomány detektorait és
távcsöveit - gravitációs- és rádiótávcsövektől az
infratávcsöveken át a nagyenergiájú sugárzás detektálásáig, ennek során
elkerülhetetlenül néhány technikával is megismerkedünk (rádiótávcsövek,
interferometria az optikai és rádiótartományban, űrmissziók).