A Magyar
Királyi
Ferencz József-Tudományegyetemet az 1872. évi XIX.
magyar törvény kolozsvári
székhellyel, Erdélyben alapította meg. Ezzel
háromszáz esztendôs kívánság
teljesült. Erdélyben ugyanis, mióta az a
törökök hódítása és
Magyarország
1541. évi feldarabolása következtében
külön nemzeti magyar fejedelemséggé
alakult, többször gondoltak egyetem, vagy legalább ezt
megközelitô fôiskola
felállítására.
Az egyetem
négy
karra oszlott: jog- és államtudományi,
orvostudományi, bölcsészet-, nyelv-
és történettudományi, valamint matematikai
és természettudományi kar. (1951-ben
az Orvostudományi Kar kivált az egyetem
kötelékébôl, és ettôl kezdve
önálló
Orvostudományi Egyetemként működik,
általános orvosi és gyógyszerészeti
fakultással.) A kinevezett negyven tanárt gróf
Mikó Imre királyi biztos
1872. október 19-én föleskette, megalakultak az
egyetemi hatóságok, s november
11-én megkezdôdtek az elôadások 269
beírt hallgatóval. A király, I. Ferencz
József 1884. január 4-én megengedte, hogy ez az
egyetem örök idôkre a Magyar
Királyi Ferencz József-Tudományegyetem nevet
viselje, magát az alapító
levelet 1897. november 1-én adta ki.
A
kolozsvári
egyetemet az elsô világháborút
követôen 1920. február 1-én Ferdinánd
román
király immár saját magáról
elnevezve, mint Erdély román egyetemét nyitja
meg, ahol a továbbiakban az oktatás román nyelven
folyik, s amely sohasem
tekintette magát a régi egyetem
jogutódjának.
Lelkes
tanárok
és diákok csapata, akik jobban vonzódtak a magyar
oktatáshoz, 1919-20.
tanév második félévében az
áttelepített tudományos felszerelés
birtokában,
a jogfolytonosság fenntartása végett az
oktatást Budapesten az ún. Pedagógiumban
és az I. kerületi gimnáziumban kezdik meg.
Idôközben Szeged szabad királyi
város meghívására tárgyalások
kezdôdtek az egyetemnek Szegeden való elhelyezése
érdekében, s a kolozsvári Magyar Királyi
Ferencz József-Tudományegyetem
ideiglenesen Szegeden nyer elhelyezést.
Horthy
Miklós
kormányzó 1921. október 9-én nagy
ünnepségek közt átadja az egyetemet
hivatásának,
mire az a régieket kiegészítô új
tanerôkkel 1921. október 12-én,
alapításának
50. évében megkezdte működését
Szegeden.
A még kolozsváron
működô egyetemen a fizika tanítása Abt
Antal (1828-1902) professzor kezében van, aki a századfordulóra, jól
felszerelt szertárral, megteremti a korszerű fizikaoktatás feltételeit.
1904-tôl a
magyar
fizikatörténetben tanárként és
tankönyvszerzôként egyaránt
számontartott
Tangl
Károly (1869-1940)
követi ôt a fizika katedráján, aki
tudományos munkára
serkentô atmoszférát teremt
intézetében. Nagy érdeme, hogy jó
érzékkel
választja ki és veszi maga mellé a
tehetséges fiatalokat: Pogány
Bélát, Gyulai
Zoltánt, Ortvay
Rudolfot. Ők késôbb Szegedre is követik az egyetemet.
A kolozsvári
múlttól elválaszthatatlan az elméleti fizikát tanító Farkas
Gyula
személye. Az 1921-es egyetem-áthelyezés
alkalmával a fizika körébe
tartozó tárgyak: kísérleti
természettan, kísérleti természettani
gyakorlatok,
illetve elméleti mechanika és elektrodinamika.
Oktatásukat három intézet
látja el. A Természettani Intézet, a Gyakorlati
Fizikai és Elektrotechnikai
Intézet valamint a Matemaikai Szeminárium.
A Szegedre áttelepült
egyetem - akkor még - Természettani Intézetének elsô vezetôje Pogány
Béla (1887-1943) volt.
1923.
augusztusában
Pogány Bélát nyilvános rendes
tanárrá nevezik ki a Műegyetemen, így
megválik
Szegedtôl.
Gyulai
Zoltánról e helyütt nemcsak azért kell írni, mert Pogány Béla halálát
követôen rövid ideig (1923-24. tanév) ô is volt (megbízott) tanszékvezetôje
a Természettani Intézetnek, hanem azért is, mert munkásságának kilenc termékeny
éve kötôdik Szegedhez. Gyulai Zoltánt 1935-ben a debreceni egyetemen az
Orvoskari Fizikai Intézet igazgatójává nevezik ki, ekkor kerül el Szegedrôl.
Közben, 1924-tôl
Fröhlich
Pál (1889-1949) tölti be a Természettani Intézet vezetôi tisztét.
Az 1929-ben
kirobbant
gazdasági világválság egyetemünk
fejlôdését is nagymértékben
visszavetette.
Ugyancsak nagy
károkat okoztak a fizikai intézeteknek az 1944.
tavaszán hozott kiürítési
rendelkezések is. Az a hír járta, hogy az
egyetemet a németországi Halle-ba
telepítik. Fröhlich professzor
irányítása mellett meg is kezdôdött a
dologi
javak szállításra történô
elôkészítése. Az intézetben akkor
végzôs tanárjelöltként
dolgozó Szalay
László professzortól tudom, hogy Fröhlich - bízván a dolgok jobbra
fordulásában - csak olyan eszközöket, könyveket csomagoltatott el, amelyekbôl
maradt még, vagy remélte, hogy könnyen pótolhatók lesznek. Az értékesebb
műszereket és könyveket az egyetem egyik alagsori laboratóriumába (ma műhelyként
funkcionál) rejtették el, ahol még az utcára nyíló ablakokat is befalaztatták.
A személyi kiürítéssel
alig maradt ember az intézetben. Akik maradtak, azok október 10-ét, a város
szovjet megszállását követôen propuszk (engedély) birtokában bejárhattak
az intézetbe dolgozni. A Kísérleti Fizikai Intézet elsô emelete kórházi
irodaként működött.
Az oktatás
már
kb. november közepén megindult, az oktatókat
és a hallgatókat a sajtó útján
hívták vissza az egyetemre. A frontvonalak
közelsége miatt természetesen
ekkor még csak a szegedi vagy Szeged környéki
hallgatók folytathatták tanulmányaikat.
Az elüldözött vagy hadifogságban levô
oktatók 1945. tavaszán térhettek
vissza Szegedre.
Ekkor
Fröhlich
professzor is visszaveszi az intézet vezetését,
rengeteg órával terhelten
és a kutatás elemi feltételeinek
hiányával küszködve. Minden idejét
és
energiáját az oktatás megszervezése
köti le. A vizsgálatokban és a dolgozatokban
munkatársként új nevek jelennek meg (Gombay Lajos,
Szalay László, Kövesdi
Pál), ám a kutatások
fellendülését már nem érheti meg.
Halálával olyan
negyedszázad zárul le a szegedi kísérleti
fizika életében, amely jelentôs
eredményekkel gazdagította a tudományos
világot, s amelynek során felnevelkedett
a szegedi fizikai kutatások második nagy
korszakában tevékenykedô
fizikusgeneráció.
1950-ben
Budó
Ágoston lesz a Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének
vezetô professzora, melyet 1969-ben tragikus hirtelenséggel, szívroham
következtében bekövetkezett haláláig tölt be.
Halála után a
lumineszcencia-kutatások területén akkor már szaktekintélynek számító Ketskeméty
István professzor veszi át az intézet és a tanszéki akadémiai kutatócsoport
vezetését.
Ketskeméty István
(1927-2007) Budó Ágoston legközelebbi, legeredményesebb munkatársa volt.
Az 1954-tôl kezdôdô szekunder lumineszcencia-kutatások az ô kezdeményezésére
indulnak el, és tevékeny részvételével a mai napig az egyik tudományos
profilt jelentik Szegeden.
Ketskeméty István
kezdeményezett 1966-ban lézervizsgálatokat a tanszéken. Az általa vezetett
kutatócsoportban nôtt fel az a fizikusgárda, akik ma már Bor Zsolt
akadémikus vezetésével professzionális szinten végzik a lézervizsgálatokat.
1989-ben a
Kísérleti
Fizikai Tanszék a kutatási témák
specializálódása és az oktatási
feladatok
differenciálódása következtében
kettévált. Az "új" Kísérleti Fizikai
Tanszék
vezetôje
Hevesi Imre professzor, az Optikai
és Kvantumelektronikai Tanszék vezetôje Bor Zsolt akadémikus lett.
A
Kísérleti Fizikai
Tanszék fô kutatási profilja a lézer-anyag
kölcsönhatás vizsgálata. Hevesi
Imre professzor a 70-es évek elejétôl
irányítja a szilárdtestfizikai, illetve
félvezetôfizikai kutatásokkal foglalkozó
csoport munkáját. Ez a csoport
nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a
különbözô félvezetô kristályok
és rétegek
elôállításában, a fény
és az anyag kölcsönhatásakor
fellépô
abszorpciós mechanizmusok felderítésében,
optikai konstansok meghatározására
vonatkozó új módszerek
kidolgozásában, a fizikai tulajdonságok
anyagösszetételtôl
való függésének és a
töltésszállítás mechanizmusának
kutatásában.
A 70-es
évek
végén indultak be a lézerfény és az
anyag kölcsönhatásának
vizsgálatával
foglalkozó kutatások, amelyek nemzetközi
együttműködés keretében (a Szovjetunió
Tudományos Akadémiájának
Általános Fizikai Intézete, Moszkva) rövid
idô
alatt jelentôs eredményekre vezettek.
A Kísérleti Fizikai
Tanszéken működik a fizika tanítása kérdésével foglalkozó
Szakmódszertan,
s a tanszék látja el a csillagászati ismeretek oktatását is. Jelentôs esemény,
hogy 1991-ben Újszegeden, az Egyetemi Füvészkert szomszédságában felépült
egy csillagvizsgáló,
a JATE
által 1990-ben alapított Szegedi
Csillagvizsgáló Alapítvány
jóvoltából.
1999 őszétől beindították a csillagász
szakos képzést.
1994-től Szatmári Sándor professzor vezeti a tanszéket. A nagyintenzitású lézerlaboratórium világszínvonalú berendezésekkel gazdagodott. A lézerek alkalmazása szakterület mellett a zajkutató- és a csillagász csoport is kiemelkedő eredményeket ért el.
forrás: dr. Farkas Zsuzsa: Fizika, A Szegedi Tudományegyetem múltja
és jelene 1921-1998. (325-342. oldal) Officina Nyomda Kft.Szeged,
1999
A fotók dr. Molnár Miklós munkája.