A Magyar
Királyi
Ferencz József-Tudományegyetemet az 1872. évi XIX.
magyar törvény kolozsvári
székhellyel, Erdélyben alapította meg. Ezzel
háromszáz esztendős kívánság
teljesült. Erdélyben ugyanis, mióta az a
törökök hódítása és
Magyarország
1541. évi feldarabolása következtében
külön nemzeti magyar fejedelemséggé
alakult, többször gondoltak egyetem, vagy legalább ezt
megközelitő főiskola
felállítására.
Az egyetem
négy
karra oszlott: jog- és államtudományi,
orvostudományi, bölcsészet-, nyelv-
és történettudományi, valamint matematikai
és természettudományi kar. (1951-ben
az Orvostudományi Kar kivált az egyetem
kötelékéből, és ettől kezdve
önálló
Orvostudományi Egyetemként működik,
általános orvosi és gyógyszerészeti
fakultással.) A kinevezett negyven tanárt gróf
Mikó Imre királyi biztos
1872. október 19-én föleskette, megalakultak az
egyetemi hatóságok, s november
11-én megkezdődtek az előadások 269
beírt hallgatóval. A király, I. Ferencz
József 1884. január 4-én megengedte, hogy ez az
egyetem örök időkre a Magyar
Királyi Ferencz József-Tudományegyetem nevet
viselje, magát az alapító
levelet 1897. november 1-én adta ki.
A
kolozsvári
egyetemet az első világháborút
követően 1920. február 1-én Ferdinánd
román
király immár saját magáról
elnevezve, mint Erdély román egyetemét nyitja
meg, ahol a továbbiakban az oktatás román nyelven
folyik, s amely sohasem
tekintette magát a régi egyetem
jogutódjának.
Lelkes
tanárok
és diákok csapata, akik jobban vonzódtak a magyar
oktatáshoz, 1919-20.
tanév második félévében az
áttelepített tudományos felszerelés
birtokában,
a jogfolytonosság fenntartása végett az
oktatást Budapesten az ún. Pedagógiumban
és az I. kerületi gimnáziumban kezdik meg.
Időközben Szeged szabad királyi
város meghívására tárgyalások
kezdődtek az egyetemnek Szegeden való elhelyezése
érdekében, s a kolozsvári Magyar Királyi
Ferencz József-Tudományegyetem
ideiglenesen Szegeden nyer elhelyezést.
Horthy
Miklós
kormányzó 1921. október 9-én nagy
ünnepségek közt átadja az egyetemet
hivatásának,
mire az a régieket kiegészítő új
tanerőkkel 1921. október 12-én,
alapításának
50. évében megkezdte működését
Szegeden.
A még
kolozsváron
működő egyetemen a fizika tanítása Abt
Antal (1828-1902) professzor kezében van, aki a
századfordulóra, jól
felszerelt szertárral, megteremti a korszerű
fizikaoktatás feltételeit.
1904-től a
magyar
fizikatörténetben tanárként és
tankönyvszerzőként egyaránt
számontartott
Tangl
Károly (1869-1940)
követi őt a fizika katedráján, aki
tudományos munkára
serkentő atmoszférát teremt
intézetében. Nagy érdeme, hogy jó
érzékkel
választja ki és veszi maga mellé a
tehetséges fiatalokat: Pogány
Bélát, Gyulai
Zoltánt, Ortvay
Rudolfot. Ők később Szegedre is követik az egyetemet.
A
kolozsvári
múlttól elválaszthatatlan az elméleti
fizikát tanító Farkas
Gyula
személye. Az 1921-es egyetem-áthelyezés
alkalmával a fizika körébe
tartozó tárgyak: kísérleti
természettan, kísérleti természettani
gyakorlatok,
illetve elméleti mechanika és elektrodinamika.
Oktatásukat három intézet
látja el. A Természettani Intézet, a Gyakorlati
Fizikai és Elektrotechnikai
Intézet valamint a Matemaikai Szeminárium.
A Szegedre
áttelepült
egyetem - akkor még - Természettani
Intézetének első vezetője Pogány
Béla (1887-1943) volt.
1923.
augusztusában
Pogány Bélát nyilvános rendes
tanárrá nevezik ki a Műegyetemen, így
megválik
Szegedtől.
Gyulai
Zoltánról e helyütt nemcsak azért kell
írni, mert Pogány Béla halálát
követően rövid ideig (1923-24. tanév) ő is volt
(megbízott) tanszékvezetője
a Természettani Intézetnek, hanem azért is, mert
munkásságának kilenc termékeny
éve kötődik Szegedhez. Gyulai Zoltánt 1935-ben a
debreceni egyetemen az
Orvoskari Fizikai Intézet igazgatójává
nevezik ki, ekkor kerül el Szegedről.
Közben,
1924-től
Fröhlich
Pál (1889-1949) tölti be a Természettani
Intézet vezetői tisztét.
Az 1929-ben
kirobbant
gazdasági világválság egyetemünk
fejlődését is nagymértékben
visszavetette.
Ugyancsak nagy
károkat okoztak a fizikai intézeteknek az 1944.
tavaszán hozott kiürítési
rendelkezések is. Az a hír járta, hogy az
egyetemet a németországi Halle-ba
telepítik. Fröhlich professzor
irányítása mellett meg is kezdődött a
dologi
javak szállításra történő
előkészítése. Az intézetben akkor
végzős tanárjelöltként
dolgozó Szalay
László professzortól tudom, hogy
Fröhlich - bízván a dolgok jobbra
fordulásában - csak olyan eszközöket,
könyveket csomagoltatott el, amelyekből
maradt még, vagy remélte, hogy könnyen
pótolhatók lesznek. Az értékesebb
műszereket és könyveket az egyetem egyik alagsori
laboratóriumába (ma műhelyként
funkcionál) rejtették el, ahol még az
utcára nyíló ablakokat is befalaztatták.
A személyi
kiürítéssel
alig maradt ember az intézetben. Akik maradtak, azok
október 10-ét, a város
szovjet megszállását követően propuszk
(engedély) birtokában bejárhattak
az intézetbe dolgozni. A Kísérleti Fizikai
Intézet első emelete kórházi
irodaként működött.
Az oktatás
már
kb. november közepén megindult, az oktatókat
és a hallgatókat a sajtó útján
hívták vissza az egyetemre. A frontvonalak
közelsége miatt természetesen
ekkor még csak a szegedi vagy Szeged környéki
hallgatók folytathatták tanulmányaikat.
Az elüldözött vagy hadifogságban levő
oktatók 1945. tavaszán térhettek
vissza Szegedre.
Ekkor
Fröhlich
professzor is visszaveszi az intézet vezetését,
rengeteg órával terhelten
és a kutatás elemi feltételeinek
hiányával küszködve. Minden idejét
és
energiáját az oktatás megszervezése
köti le. A vizsgálatokban és a dolgozatokban
munkatársként új nevek jelennek meg (Gombay Lajos,
Szalay László, Kövesdi
Pál), ám a kutatások
fellendülését már nem érheti meg.
Halálával olyan
negyedszázad zárul le a szegedi kísérleti
fizika életében, amely jelentős
eredményekkel gazdagította a tudományos
világot, s amelynek során felnevelkedett
a szegedi fizikai kutatások második nagy
korszakában tevékenykedő
fizikusgeneráció.
1950-ben
Budó
Ágoston lesz a Szegedi Tudományegyetem
Kísérleti Fizikai Intézetének
vezető professzora, melyet 1969-ben tragikus hirtelenséggel,
szívroham
következtében bekövetkezett haláláig
tölt be.
Halála
után a
lumineszcencia-kutatások területén akkor már
szaktekintélynek számító Ketskeméty
István professzor veszi át az intézet
és a tanszéki akadémiai kutatócsoport
vezetését.
Ketskeméty
István
(1927-2007) Budó Ágoston legközelebbi,
legeredményesebb munkatársa volt.
Az 1954-től kezdődő szekunder lumineszcencia-kutatások az ő
kezdeményezésére
indulnak el, és tevékeny
részvételével a mai napig az egyik
tudományos
profilt jelentik Szegeden.
Ketskeméty
István
kezdeményezett 1966-ban lézervizsgálatokat a
tanszéken. Az általa vezetett
kutatócsoportban nőtt fel az a fizikusgárda, akik ma
már Bor Zsolt
akadémikus vezetésével professzionális
szinten végzik a lézervizsgálatokat.
1989-ben a
Kísérleti
Fizikai Tanszék a kutatási témák
specializálódása és az oktatási
feladatok
differenciálódása következtében
kettévált. Az "új" Kísérleti Fizikai
Tanszék
vezetője
Hevesi Imre (1929-2022) professzor, az
Optikai
és Kvantumelektronikai Tanszék vezetője Bor Zsolt
akadémikus lett.
A
Kísérleti Fizikai
Tanszék fő kutatási profilja a lézer-anyag
kölcsönhatás vizsgálata. Hevesi
Imre professzor a 70-es évek elejétől
irányítja a szilárdtestfizikai, illetve
félvezetőfizikai kutatásokkal foglalkozó
csoport munkáját. Ez a csoport
nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a
különböző félvezető kristályok
és rétegek
előállításában, a fény
és az anyag kölcsönhatásakor
fellépő
abszorpciós mechanizmusok felderítésében,
optikai konstansok meghatározására
vonatkozó új módszerek
kidolgozásában, a fizikai tulajdonságok
anyagösszetételtől
való függésének és a
töltésszállítás mechanizmusának
kutatásában.
A 70-es
évek
végén indultak be a lézerfény és az
anyag kölcsönhatásának
vizsgálatával
foglalkozó kutatások, amelyek nemzetközi
együttműködés keretében (a Szovjetunió
Tudományos Akadémiájának
Általános Fizikai Intézete, Moszkva) rövid
idő
alatt jelentős eredményekre vezettek.
A
Kísérleti Fizikai
Tanszéken működik a fizika tanítása
kérdésével foglalkozó
Szakmódszertan,
s a tanszék látja el a csillagászati ismeretek
oktatását is. Jelentős esemény,
hogy 1991-ben Újszegeden, az Egyetemi Füvészkert
szomszédságában felépült
egy csillagvizsgáló,
a JATE
által 1990-ben alapított Szegedi
Csillagvizsgáló Alapítvány
jóvoltából.
1999 őszétől beindították a csillagász
szakos képzést.
1994-től 2021-ig Szatmári Sándor professzor vezette a tanszéket. A nagyintenzitású lézerlaboratórium világszínvonalú berendezésekkel gazdagodott. A lézerek alkalmazása szakterület mellett a zajkutató- és a csillagász csoport is kiemelkedő eredményeket ért el. 2021-től Székely Péter docens a tanszékvezető.
forrás: dr. Farkas Zsuzsa: Fizika, A Szegedi
Tudományegyetem múltja
és jelene 1921-1998. (325-342. oldal) Officina Nyomda
Kft.Szeged,
1999
A fotók dr. Molnár Miklós munkája.