| Vissza az elejére | Következő fejezet |
A Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemet az 1872. évi XIX. magyar
törvény kolozsvári székhellyel, Erdélyben alapította meg. Ezzel háromszáz
esztendős kívánság teljesült. Erdélyben ugyanis, mióta az a törökök hódítása és
Magyarország 1541. évi feldarabolása következtében külön nemzeti magyar
fejedelemséggé alakult, többször gondoltak egyetem, vagy legalább ezt
megközelítő főiskola felállítására.
Az egyetem négy karra oszlott: jog- és
államtudományi, orvostudományi, bölcsészet-, nyelv- és történettudományi,
valamint matematikai és természettudományi kar. (1951-ben az Orvostudományi Kar
kivált az egyetem kötelékéből, és ettől kezdve önálló Orvostudományi Egyetemként
működik, általános orvosi és gyógyszerészeti fakultással.) A kinevezett negyven
tanárt gróf Mikó Imre királyi biztos 1872. október 19-én föleskette,
megalakultak az egyetemi hatóságok, s november 11-én megkezdődtek az előadások
269 beírt hallgatóval. A király, I. Ferencz József 1884. január 4-én megengedte,
hogy ez az egyetem örök időkre a Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem
nevet viselje, magát az alapító levelet 1897. november 1-én adta ki.
A
kolozsvári egyetemet az első világháborút követően 1920. február 1-én Ferdinánd
román király immár saját magáról elnevezve, mint Erdély román egyetemét nyitja
meg, ahol a továbbiakban az oktatás román nyelven folyik, s amely sohasem
tekintette magát a régi egyetem jogutódjának.
Lelkes tanárok és diákok
csapata, akik jobban vonzódtak a magyar oktatáshoz, 1919-20. tanév második
félévében az áttelepített tudományos felszerelés birtokában, a jogfolytonosság
fenntartása végett az oktatást Budapesten az ún. Pedagógiumban és az I. kerületi
gimnáziumban kezdik meg. Időközben Szeged szabad királyi város meghívására
tárgyalások kezdődtek az egyetemnek Szegeden való elhelyezése érdekében, s a
kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem ideiglenesen Szegeden
nyer elhelyezést.
Horthy Miklós kormányzó 1921. október 9-én nagy ünnepségek
közt átadja az egyetemet hivatásának, mire az a régieket kiegészítő új
tanerőkkel 1921. október 12-én, alapításának 50. évében megkezdte működését
Szegeden.
Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság egyetemünk fejlődését
is nagymértékben visszavetette. A takarékossági intézkedések következtében
például az egyetem 1931-32. tanévben működő 62 tanszékéből az 1934-35. tanévre
csupán 47 maradt. Ekkor szűnt meg, mint már említettem, a Gyakorlati Fizikai és
Elektrotechnikai Intézet is. 1940-ben az egyetemet visszahelyezik Kolozsvárra,
Szegeden pedig jogilag új egyetem - Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem
- létesül, jórészt az addigi tanszemélyzetből, s a régi épületekben - (A háború
után egyetemünk a Szegedi Tudományegyetem nevet kapja, majd 1964. október 11-én,
Szeged felszabadulásának 20. évfordulóján az egykori diákról, József Attiláról
nevezik el.)
| Vissza az elejére | Következő fejezet |
A még Kolozsváron működő egyetemen a fizika tanítása Abt
Antal (1828-1902) professzor kezében van, aki a századfordulóra, jól
felszerelt szertárral, megteremti a korszerű fizikaoktatás
feltételeit.
1904-től a magyar fizikatörténetben tanárként és
tankönyvszerzőként egyaránt számontartott Tangl
Károly (1869-1940) követi őt a fizika katedráján, aki tudományos munkára
serkentő atmoszférát teremt intézetében. Nagy érdeme, hogy jó érzékkel választja
ki és veszi maga mellé a tehetséges fiatalokat: Pogány
Bélát, Gyulai Zoltánt, Ortvay
Rudolfot. Ők később Szegedre is követik az egyetemet.
A kolozsvári
múlttól elválaszthatatlan az elméleti fizikát tanító Farkas
Gyula személye. Az 1921-es egyetem-áthelyezés alkalmával a fizika körébe
tartozó tárgyak: kísérleti természettan, kísérleti természettani gyakorlatok,
illetve elméleti mechanika és elektrodinamika. Oktatásukat három intézet látja
el. A Természettani Intézet, a Gyakorlati Fizikai és Elektrotechnikai Intézet
valamint a Matematikai Szeminárium.
Összefoglalómban a tanszékvezetők (intézetvezetők) oktató-kutató munkájának középpontba állításával kísérelek meg vázlatos képet adni a szegedi fizika elmúlt hetven évéről.
| Vissza az elejére | Következő fejezet |
A Szegedre áttelepült egyetem - akkor még - Természettani Intézetének első
vezetője Pogány Béla (1887-1943) volt.
1923. augusztusában Pogány Bélát
nyilvános rendes tanárrá nevezik ki a Műegyetemen, így megválik Szegedtől.
Gyulai Zoltánról e helyütt nemcsak azért kell írni, mert Pogány Béla
halálát követően rövid ideig (1923-24. tanév) ő is volt (megbízott)
tanszékvezetője a Természettani Intézetnek, hanem azért is, mert munkásságának
kilenc termékeny éve kötődik Szegedhez. Gyulai Zoltánt 1935-ben a debreceni
egyetemen az Orvoskari Fizikai Intézet igazgatójává nevezik ki, ekkor kerül el
Szegedről.
Közben, 1924-től Fröhlich Pál (1889-1949) tölti be a Természettani Intézet vezetői
tisztét.
Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság egyetemünk fejlődését is
nagymértékben visszavetette.
Ugyancsak nagy károkat okoztak a fizikai
intézeteknek az 1944. tavaszán hozott kiürítési rendelkezések is. Az a hír
járta, hogy az egyetemet a németországi Halleba telepítik. Fröhlich professzor
irányítása mellett meg is kezdődött a dologi javak szállításra történő
előkészítése. Az intézetben akkor végzős tanárjelöltként dolgozó Szalay
László professzortól tudom, hogy Fröhlich - bízván a dolgok jobbra
fordulásában - csak olyan eszközöket, könyveket csomagoltatott el, amelyekből
maradt még, vagy remélte, hogy könnyen pótolhatók lesznek. Az értékesebb
műszereket és könyveket az egyetem egyik alagsori laboratóriumába (ma műhelyként
funkcionál) rejtették el, ahol még az utcára nyíló ablakokat is befalaztatták.
A személyi kiürítéssel alig maradt ember az intézetben. Akik maradtak, azok
október 10-ét, a város szovjet megszállását követően propuszk (engedély)
birtokában bejárhattak az intézetbe dolgozni. A Kísérleti Fizikai Intézet első
emelete kórházi irodaként működött.
Az oktatás már kb. november közepén
megindult, az oktatókat és a hallgatókat a sajtó útján hívták vissza az
egyetemre. A frontvonalak közelsége miatt természetesen ekkor még csak a szegedi
vagy Szeged környéki hallgatók folytathatták tanulmányaikat. Az elüldözött vagy
hadifogságban levő oktatók 1945. tavaszán térhettek vissza Szegedre.
Ekkor
Fröhlich professzor is visszaveszi az intézet vezetését, rengeteg órával
terhelten és a kutatás elemi feltételeinek hiányával küszködve. Minden idejét és
energiáját az oktatás megszervezése köti le. A vizsgálatokban és a dolgozatokban
munkatársként új nevek jelennek meg (Gombay Lajos, Szalay László, Kövesdi Pál),
ám a kutatások fellendülését már nem érheti meg. Halálával olyan negyedszázad
zárul le a szegedi kísérleti fizika életében, amely jelentős eredményekkel
gazdagította a tudományos világot, s amelynek során felnevelkedett a szegedi
fizikai kutatások második nagy korszakában tevékenykedő fizikusgeneráció.
1950-ben Budó Ágoston lesz a Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai
Intézetének vezető professzora, melyet 1969-ben tragikus hirtelenséggel,
szívroham következtében bekövetkezett haláláig tölt be.
Halála után a
lumineszcencia-kutatások területén akkor már szaktekintélynek számító Ketskeméty István professzor veszi át az intézet és a tanszéki
akadémiai kutatócsoport vezetését.
Ketskeméty István (sz.:1927.) Budó Ágoston
legközelebbi, legeredményesebb munkatársa volt. Az 1954-től kezdődő szekunder
lumineszcencia-kutatások az ő kezdeményezésére indulnak el, és tevékeny
részvételével a mai napig az egyik tudományos profilt jelentik
Szegeden.
Ketskeméty István kezdeményezett 1966-ban lézervizsgálatokat a
tanszéken. Az általa vezetett kutatócsoportban nőtt fel az a fizikusgárda, akik
ma már Bor Zsolt akadémikus vezetésével professzionális szinten végzik a
lézervizsgálatokat.
| Vissza az elejére | Következő fejezet |
A klasszikus lumineszcencia-kutatások folytatása mellett az elért eredmények
és az összegyűlt tapasztalatok új tudományterületek felé történő elmozdulásra
nyújtottak lehetőséget. Az egyik ezek közül a lumineszcencia alkalmazása a
biológiában, különösen a fotoszintézis területén. Az ezirányú kutatások
1969-ben, a Biofizikai Tanszék Szalay
László professzor vezetésével történő megalakításával teljesedhettek ki. Az
önállósulás kezdetben nem jelentett sok változást, a tanszék munkatársai
továbbra is a Kísérleti Fizikai Tanszék épületében, dolgozószobáiban és
laboratóriumaiban dolgoztak, de a jogi önállóság lehetővé tette bizonyos
speciális fejlesztések elindítását.
1991. óta a tanszék irányítását
megbízott tanszékvezetőként Maróti Péter, a biológiai tudomány doktora látja el.
1989-ben a Kísérleti Fizikai Tanszék a kutatási témák specializálódása és az
oktatási feladatok differenciálódása következtében kettévált. Az "új" Kísérleti
Fizikai Tanszék vezetője Hevesi
Imre professzor, az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék vezetője Bor
Zsolt akadémikus lett.
A Kísérleti Fizikai Tanszék fő kutatási profilja
a lézer-anyag kölcsönhatás vizsgálata. Hevesi Imre professzor a 70-es évek
elejétől irányítja a szilárdtestfizikai, illetve félvezetőfizikai kutatásokkal
foglalkozó csoport munkáját. Ez a csoport nemzetközileg is elismert eredményeket
ért el a különböző félvezető kristályok és rétegek előállításában, a fény és az
anyag kölcsönhatásakor fellépő abszorpciós mechanizmusok felderítésében, optikai
konstansok meghatározására vonatkozó új módszerek kidolgozásában, a fizikai
tulajdonságok anyagösszetételtől való függésének és a töltésszállítás
mechanizmusának kutatásában.
A 70-es évek végén indultak be a lézerfény és
az anyag kölcsönhatásának vizsgálatával foglalkozó kutatások, amelyek nemzetközi
együttműködés keretében (a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Általános
Fizikai Intézete, Moszkva) rövid idő alatt jelentős eredményekre vezettek.
A
Kísérleti Fizikai Tanszéken működik a fizika tanítása kérdésével foglalkozó
Szakmódszertan, s a tanszék látja el a csillagászati ismeretek oktatását
is. Jelentős esemény, hogy 1991-ben Újszegeden, az Egyetemi Füvészkert
szomszédságában felépült egy csillagvizsgáló obszervatórium, a JATE által
1990-ben alapított Szegedi Csillagvizsgáló Alapítvány jóvoltából.
| Vissza az elejére | Következő fejezet |
--- SZERKESZTÉS ALATT ---
| Vissza az elejére |
Az Elméleti Fizikai Tanszék első vezetője Ortvay
Rudolf (1885-1945) volt. Ortvay Rudolf 1920. őszén nyilvános rendes tanár
lesz, Szegeden az Egyetem megnyitásától, 1921-től látja el az Elméleti Fizikai
Intézet vezetői teendőit. Szegedi működése 1928-ban szakad meg, amikor a
budapesti Elméleti Fizikai Intézet igazgatója lesz. Ortvay távozása után
átmenetileg a Kísérleti Fizikai Intézet akkori vezetője, Fröhlich Pál látja el az Elméleti Fizikai Tanszék vezetői teendőit
is, majd 1930-ban az akkorra már jelentős tudományos sikereket elért fizikust,
Bay
Zoltánt hívja meg az egyetem. Bay Zoltán l936-ban elfogadja az egyeteminél
lényegesen kedvezőbb kutatási lehetőségeket kínáló Egyesült Izzó ajánlatát, ahol
megbízást kap a gyártelep kutatólaboratóriumának vezetésére.
Bay Zoltán után
átmenetileg újra Fröhlich Pál a tanszékvezető, majd az 1939-40-es tanévben őt Gombás
Pál (1909-1971) követi, aki 1941-ben az egyetem-visszahelyezéssel
Kolozsvárra kerül. Széll
Kálmán (1884-1952) - 1940-től haláláig vezeti az Elméleti Fizikai
Tanszéket.
Horváth János (1922-1970) 1949-ben kerül a szegedi Elméleti Fizikai
Tanszékre, ahol 1952-től haláláig a tanszék vezetője is volt. Az elméleti fizika
nagyon különböző területein tevékenykedett és ért el jelentős tudományos
eredményeket.
1970-ben, Horváth János halála után Gilde
Ferenc (sz.: 1928.) vette át a tanszékvezetést. Működése alatt a nagy
hagyományokra visszatekintő kvantumkémiai kutatásokon belül a 70-es évek
közepétől nagyobb hangsúlyt kaptak a szilárdtestfizikában is alkalmazható
módszerek, továbbá megkezdődött a fémklaszterek elektronszerkezetének és az
elektron-molekula rugalmas ütközéseknek a tanulmányozása.
1983-ban Kapuy
Ede (1928-1999) professzor került az Elméleti Fizikai Tanszék élére, és
ezzel ismét fellendült - a térbelileg kiterjedt rendszerek vizsgálatán belül -
olyan kvantumkémiai módszerek kidolgozása és konkrét alkalmazása, amelyek az
elektronkorrelációt is figyelembe veszik.