címer  
  Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Fizikus Tanszékcsoport
 
 English version
  
 
 


A fizika Szegeden  
A szöveget és a képeket Farkas Zsuzsa (Email: zfarkas@physx.u-szeged.hu)
és Molnár Miklós (Email: mmiklos@physx.u-szeged.hu) bocsátotta rendelkezésünkre.
/ A formátum frissítése folyamatban van./

A Szegedi Tudományegyetem rövid története
(Ld. még az  egyetem gopher szerverén)

Vissza az elejére Következõ fejezet

A Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemet az 1872. évi XIX. magyar törvény kolozsvári székhellyel, Erdélyben alapította meg. Ezzel háromszáz esztendõs kívánság teljesült. Erdélyben ugyanis, mióta az a törökök hódítása és Magyarország 1541. évi feldarabolása következtében külön nemzeti magyar fejedelemséggé alakult, többször gondoltak egyetem, vagy legalább ezt megközelítõ fõiskola felállítására.
Az egyetem négy karra oszlott: jog- és államtudományi, orvostudományi, bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, valamint matematikai és természettudományi kar. (1951-ben az Orvostudományi Kar kivált az egyetem kötelékébõl, és ettõl kezdve önálló Orvostudományi Egyetemként mûködik, általános orvosi és gyógyszerészeti fakultással.) A kinevezett negyven tanárt gróf Mikó Imre királyi biztos 1872. október 19-én föleskette, megalakultak az egyetemi hatóságok, s november 11-én megkezdõdtek az elõadások 269 beírt hallgatóval. A király, I. Ferencz József 1884. január 4-én megengedte, hogy ez az egyetem örök idõkre a Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem nevet viselje, magát az alapító levelet 1897. november 1-én adta ki.
A kolozsvári egyetemet az elsõ világháborút követõen 1920. február 1-én Ferdinánd román király immár saját magáról elnevezve, mint Erdély román egyetemét nyitja meg, ahol a továbbiakban az oktatás román nyelven folyik, s amely sohasem tekintette magát a régi egyetem jogutódjának.
Lelkes tanárok és diákok csapata, akik jobban vonzódtak a magyar oktatáshoz, 1919-20. tanév második félévében az áttelepített tudományos felszerelés birtokában, a jogfolytonosság fenntartása végett az oktatást Budapesten az ún. Pedagógiumban és az I. kerületi gimnáziumban kezdik meg. Idõközben Szeged szabad királyi város meghívására tárgyalások kezdõdtek az egyetemnek Szegeden való elhelyezése érdekében, s a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem ideiglenesen Szegeden nyer elhelyezést.
Horthy Miklós kormányzó 1921. október 9-én nagy ünnepségek közt átadja az egyetemet hivatásának, mire az a régieket kiegészítõ új tanerõkkel 1921. október 12-én, alapításának 50. évében megkezdte mûködését Szegeden.
Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság egyetemünk fejlõdését is nagymértékben visszavetette. A takarékossági intézkedések következtében például az egyetem 1931-32. tanévben mûködõ 62 tanszékébõl az 1934-35. tanévre csupán 47 maradt. Ekkor szûnt meg, mint már említettem, a Gyakorlati Fizikai és Elektrotechnikai Intézet is. 1940-ben az egyetemet visszahelyezik Kolozsvárra, Szegeden pedig jogilag új egyetem - Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem - létesül, jórészt az addigi tanszemélyzetbõl, s a régi épületekben - (A háború után egyetemünk a Szegedi Tudományegyetem nevet kapja, majd 1964. október 11-én, Szeged felszabadulásának 20. évfordulóján az egykori diákról, József Attiláról nevezik el.)

A fizikatanítás kezdetei

Vissza az elejére Következõ fejezet

A még Kolozsváron mûködõ egyetemen a fizika tanítása Abt Antal (1828-1902) professzor kezében van, aki a századfordulóra, jól felszerelt szertárral, megteremti a korszerû fizikaoktatás feltételeit.
1904-tõl a magyar fizikatörténetben tanárként és tankönyvszerzõként egyaránt számontartott Tangl Károly (1869-1940) követi õt a fizika katedráján, aki tudományos munkára serkentõ atmoszférát teremt intézetében. Nagy érdeme, hogy jó érzékkel választja ki és veszi maga mellé a tehetséges fiatalokat: Pogány Bélát, Gyulai Zoltánt, Ortvay Rudolfot. Õk késõbb Szegedre is követik az egyetemet.
A kolozsvári múlttól elválaszthatatlan az elméleti fizikát tanító Farkas Gyula személye. Az 1921-es egyetem-áthelyezés alkalmával a fizika körébe tartozó tárgyak: kísérleti természettan, kísérleti természettani gyakorlatok, illetve elméleti mechanika és elektrodinamika. Oktatásukat három intézet látja el. A Természettani Intézet, a Gyakorlati Fizikai és Elektrotechnikai Intézet valamint a Matematikai Szeminárium.

Összefoglalómban a tanszékvezetõk (intézetvezetõk) oktató-kutató munkájának középpontba állításával kísérelek meg vázlatos képet adni a szegedi fizika elmúlt hetven évérõl.

Kísérleti Fizikai Tanszék

Vissza az elejére Következõ fejezet

A Szegedre áttelepült egyetem - akkor még - Természettani Intézetének elsõ vezetõje Pogány Béla (1887-1943) volt.
1923. augusztusában Pogány Bélát nyilvános rendes tanárrá nevezik ki a Mûegyetemen, így megválik Szegedtõl.
Gyulai Zoltánról e helyütt nemcsak azért kell írni, mert Pogány Béla halálát követõen rövid ideig (1923-24. tanév) õ is volt (megbízott) tanszékvezetõje a Természettani Intézetnek, hanem azért is, mert munkásságának kilenc termékeny éve kötõdik Szegedhez. Gyulai Zoltánt 1935-ben a debreceni egyetemen az Orvoskari Fizikai Intézet igazgatójává nevezik ki, ekkor kerül el Szegedrõl.
Közben, 1924-tõl Fröhlich Pál (1889-1949) tölti be a Természettani Intézet vezetõi tisztét.

Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság egyetemünk fejlõdését is nagymértékben visszavetette.
Ugyancsak nagy károkat okoztak a fizikai intézeteknek az 1944. tavaszán hozott kiürítési rendelkezések is. Az a hír járta, hogy az egyetemet a németországi Halleba telepítik. Fröhlich professzor irányítása mellett meg is kezdõdött a dologi javak szállításra történõ elõkészítése. Az intézetben akkor végzõs tanárjelöltként dolgozó Szalay László professzortól tudom, hogy Fröhlich - bízván a dolgok jobbra fordulásában - csak olyan eszközöket, könyveket csomagoltatott el, amelyekbõl maradt még, vagy remélte, hogy könnyen pótolhatók lesznek. Az értékesebb mûszereket és könyveket az egyetem egyik alagsori laboratóriumába (ma mûhelyként funkcionál) rejtették el, ahol még az utcára nyíló ablakokat is befalaztatták.
A személyi kiürítéssel alig maradt ember az intézetben. Akik maradtak, azok október 10-ét, a város szovjet megszállását követõen propuszk (engedély) birtokában bejárhattak az intézetbe dolgozni. A Kísérleti Fizikai Intézet elsõ emelete kórházi irodaként mûködött.
Az oktatás már kb. november közepén megindult, az oktatókat és a hallgatókat a sajtó útján hívták vissza az egyetemre. A frontvonalak közelsége miatt természetesen ekkor még csak a szegedi vagy Szeged környéki hallgatók folytathatták tanulmányaikat. Az elüldözött vagy hadifogságban levõ oktatók 1945. tavaszán térhettek vissza Szegedre.
Ekkor Fröhlich professzor is visszaveszi az intézet vezetését, rengeteg órával terhelten és a kutatás elemi feltételeinek hiányával küszködve. Minden idejét és energiáját az oktatás megszervezése köti le. A vizsgálatokban és a dolgozatokban munkatársként új nevek jelennek meg (Gombay Lajos, Szalay László, Kövesdi Pál), ám a kutatások fellendülését már nem érheti meg. Halálával olyan negyedszázad zárul le a szegedi kísérleti fizika életében, amely jelentõs eredményekkel gazdagította a tudományos világot, s amelynek során felnevelkedett a szegedi fizikai kutatások második nagy korszakában tevékenykedõ fizikusgeneráció.

1950-ben Budó Ágoston lesz a Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének vezetõ professzora, melyet 1969-ben tragikus hirtelenséggel, szívroham következtében bekövetkezett haláláig tölt be.
Halála után a lumineszcencia-kutatások területén akkor már szaktekintélynek számító Ketskeméty István professzor veszi át az intézet és a tanszéki akadémiai kutatócsoport vezetését.
Ketskeméty István (sz.:1927.) Budó Ágoston legközelebbi, legeredményesebb munkatársa volt. Az 1954-tõl kezdõdõ szekunder lumineszcencia-kutatások az õ kezdeményezésére indulnak el, és tevékeny részvételével a mai napig az egyik tudományos profilt jelentik Szegeden.
Ketskeméty István kezdeményezett 1966-ban lézervizsgálatokat a tanszéken. Az általa vezetett kutatócsoportban nõtt fel az a fizikusgárda, akik ma már Bor Zsolt akadémikus vezetésével professzionális szinten végzik a lézervizsgálatokat.

Biofizikai Tanszék

Vissza az elejére Következõ fejezet

A klasszikus lumineszcencia-kutatások folytatása mellett az elért eredmények és az összegyûlt tapasztalatok új tudományterületek felé történõ elmozdulásra nyújtottak lehetõséget. Az egyik ezek közül a lumineszcencia alkalmazása a biológiában, különösen a fotoszintézis területén. Az ezirányú kutatások 1969-ben, a Biofizikai Tanszék Szalay László professzor vezetésével történõ megalakításával teljesedhettek ki. Az önállósulás kezdetben nem jelentett sok változást, a tanszék munkatársai továbbra is a Kísérleti Fizikai Tanszék épületében, dolgozószobáiban és laboratóriumaiban dolgoztak, de a jogi önállóság lehetõvé tette bizonyos speciális fejlesztések elindítását.
1991. óta a tanszék irányítását megbízott tanszékvezetõként Maróti Péter, a biológiai tudomány doktora látja el.

1989-ben a Kísérleti Fizikai Tanszék a kutatási témák specializálódása és az oktatási feladatok differenciálódása következtében kettévált. Az "új" Kísérleti Fizikai Tanszék vezetõje Hevesi Imre professzor, az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék vezetõje Bor Zsolt akadémikus lett.
A Kísérleti Fizikai Tanszék fõ kutatási profilja a lézer-anyag kölcsönhatás vizsgálata. Hevesi Imre professzor a 70-es évek elejétõl irányítja a szilárdtestfizikai, illetve félvezetõfizikai kutatásokkal foglalkozó csoport munkáját. Ez a csoport nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a különbözõ félvezetõ kristályok és rétegek elõállításában, a fény és az anyag kölcsönhatásakor fellépõ abszorpciós mechanizmusok felderítésében, optikai konstansok meghatározására vonatkozó új módszerek kidolgozásában, a fizikai tulajdonságok anyagösszetételtõl való függésének és a töltésszállítás mechanizmusának kutatásában.
A 70-es évek végén indultak be a lézerfény és az anyag kölcsönhatásának vizsgálatával foglalkozó kutatások, amelyek nemzetközi együttmûködés keretében (a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Általános Fizikai Intézete, Moszkva) rövid idõ alatt jelentõs eredményekre vezettek.
A Kísérleti Fizikai Tanszéken mûködik a fizika tanítása kérdésével foglalkozó Szakmódszertan, s a tanszék látja el a csillagászati ismeretek oktatását is. Jelentõs esemény, hogy 1991-ben Újszegeden, az Egyetemi Füvészkert szomszédságában felépült egy csillagvizsgáló obszervatórium, a JATE által 1990-ben alapított Szegedi Csillagvizsgáló Alapítvány jóvoltából.

Optikai és Kvantumlektronikai Tanszék

Vissza az elejére Következõ fejezet

--- SZERKESZTÉS ALATT ---

Elméleti Fizikai Tanszék

Vissza az elejére

Az Elméleti Fizikai Tanszék elsõ vezetõje Ortvay Rudolf (1885-1945) volt. Ortvay Rudolf 1920. õszén nyilvános rendes tanár lesz, Szegeden az Egyetem megnyitásától, 1921-tõl látja el az Elméleti Fizikai Intézet vezetõi teendõit. Szegedi mûködése 1928-ban szakad meg, amikor a budapesti Elméleti Fizikai Intézet igazgatója lesz. Ortvay távozása után átmenetileg a Kísérleti Fizikai Intézet akkori vezetõje, Fröhlich Pál látja el az Elméleti Fizikai Tanszék vezetõi teendõit is, majd 1930-ban az akkorra már jelentõs tudományos sikereket elért fizikust, Bay Zoltánt hívja meg az egyetem. Bay Zoltán l936-ban elfogadja az egyeteminél lényegesen kedvezõbb kutatási lehetõségeket kínáló Egyesült Izzó ajánlatát, ahol megbízást kap a gyártelep kutatólaboratóriumának vezetésére.
Bay Zoltán után átmenetileg újra Fröhlich Pál a tanszékvezetõ, majd az 1939-40-es tanévben õt Gombás Pál (1909-1971) követi, aki 1941-ben az egyetem-visszahelyezéssel Kolozsvárra kerül. Széll Kálmán (1884-1952) - 1940-tõl haláláig vezeti az Elméleti Fizikai Tanszéket.
Horváth János (1922-1970) 1949-ben kerül a szegedi Elméleti Fizikai Tanszékre, ahol 1952-tõl haláláig a tanszék vezetõje is volt. Az elméleti fizika nagyon különbözõ területein tevékenykedett és ért el jelentõs tudományos eredményeket.
1970-ben, Horváth János halála után Gilde Ferenc (sz.: 1928.) vette át a tanszékvezetést. Mûködése alatt a nagy hagyományokra visszatekintõ kvantumkémiai kutatásokon belül a 70-es évek közepétõl nagyobb hangsúlyt kaptak a szilárdtestfizikában is alkalmazható módszerek, továbbá megkezdõdött a fémklaszterek elektronszerkezetének és az elektron-molekula rugalmas ütközéseknek a tanulmányozása.
1983-ban Kapuy Ede (1928-1999) professzor került az Elméleti Fizikai Tanszék élére, és ezzel ismét fellendült - a térbelileg kiterjedt rendszerek vizsgálatán belül - olyan kvantumkémiai módszerek kidolgozása és konkrét alkalmazása, amelyek az elektronkorrelációt is figyelembe veszik.

A felhasznált egyéb irodalom jegyzéke:

  1. Szegedi Egyetemi Almanach 1921-1970.
  2. Dániel József: A szegedi kísérleti fizikai kutatás fél évszázada, Doktori értekezés, Szeged (1982.)
  3. Egyetemi almanach 1921-22. Egyetemi gyûjtemény
  4. Tanrend 1921. Egyetemi gyûjtemény
  5. Hajduska István: Tudósok közelrõl RTV-Minerva Budapest 1975.

 

  
 
 
HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK

 

 

Utolsó frissítés: 2010. jan. 5.