10.2.2. Gyermekkori hemangiomák

A hemangioma a leggyakoribb gyermekkori daganatos betegség, mely főként a fej-nyak régióban fordul elő (60%), ennél kisebb arányban pedig a törzsön és a végtagokon. Az újszülöttek 1-2%–ában fordulnak elő, és koraszülöttek esetén előfordulásuk gyakoribb. Ezek a daganatok születésnél jellemzően hiányoznak vagy nagyon kicsik, de az első néhány hétben megjelennek és/vagy gyors növekedésnek indulnak. A gyermekkori hemangiomáknak lehet felületes és mély komponense is, ahol a felületes rész vöröses, míg a mélyebb rész kékes megjelenésű. Feloszthatók szegmentális és fokális elváltozásokra. Természetes érésük során megkülönböztetünk proliferatív fázist, statikus fázist és involúciós fázist. A klasszikus iskola szerint 50%-uk 5 éves korra, 70%-uk 7 éves korra és >90%-uk serdülőkorra visszafejlődik. Habár visszafejlődhetnek úgy, hogy az érintett bőr szerkezete és színe normális lesz, számos hemangioma csökkent vagy fokozott pigmentációval, atrófiával és kötőszövetes-zsíros elváltozással gyógyul.

A gyermekkori hemangioma kezelését – ha az lehetséges – az adott elváltozáshoz kell igazítani, figyelembe véve annak helyét, méretét, proliferációjának mértékét, és azt, hogy várhatóan fog-e funkcionális vagy anatómiai hátránnyal járni. A komplikált gyermekkori hemangiomák multidiszciplináris megközelítést igényelnek, melyben szerepet kap a bőrgyógyász, a gyermekgyógyász, az intervenciós radiológus, a fül-orr-gégész, a plasztikai sebész és a szemész. Az általános terápiás lehetőségek közé tartozik a nyomon követés, az elváltozásba juttatott kortikoszteroidok, a szisztémás kortikoszteroidok, a sebészi kimetszés, és a lézerterápia. Ezen kívül számos újabb vizsgálat igazolta a propranolol hatásosságát a regresszióban. Ezidáig a béta blokkolók használata viszonylag biztonságosnak bizonyult, és a propranolol az elsőszámú kezeléssé vált a nagyméretű vagy funkcionálisan jelentős hemangiomák esetén.

Noha a lézerterápia szerepe ellentmondásos a gyermekkori hemangiomák kezelésében, a PDL segítségével csökkenthető a fekély- és hegképződés. Egy retrospektív vizsgálat a kezelést követően határozott javulást igazolt a kezelt fájdalmas, kifekélyesedő gyermekkori hemangiomák 50%-a esetén (18%-uk nem reagált, 5%-uk pedig rosszabbodott a kezelésre). Saját tapasztalataink szerint a PDL bizonyos esetekben nagyon hatékony lehet a haemangiomák kezelésére (10.6. ábra).

A	B
10.6. ábra   Haemangioma PDL kezelése. A: Kezelés előtt, B: Kezelés után.

Miközben néhány szerző fenntartja, hogy a PDL kezelés mérsékli a gyermekkori hemangioma proliferatív fázisát, mások ezt az állítást vitatják. Egyes adatok szerint a gyermekkori hemangiomák mintegy 90%-ában a növekedés mérséklődését igazolták PDL kezelés után. Noha ezek az eredmények rendkívül bizakodóak, szemben állnak az ellenvéleményekkel, melyek szerint a PDL korlátozottan alkalmazható gyermekkori proliferatív fázisban lévő hemangioma esetén. Mélyebb hemangiomák esetén szóba jöhet az Nd:YAG (1064 nm) lézer alkalmazása, bár ez jelentős hegképződéssel járhat.

A gyermekkori hemangiomák kezelésében kulcsfontosságú az epidermális védelem. A lézerkezelés legjelentősebb mellékhatásai között szerepel a hegesedés és a pigmentelváltozások, melyeket megfelelő epidermális hűtéssel (például kontakt hűtés, kriogén spray hűtés, forszírozott hideglevegő) minimalizálni lehet. Nemcsak az epidermis védelmét segítik, de nagyobb teljesítményt is lehetővé tesznek.