8.1.1. Abszorpciós spektroszkópia
Az abszorpciós spektroszkópia lényege, hogy a vizsgált anyag a fényforrás és a spektroszkóp között helyezkedik el. A lézer hullámhosszát folyamatosan hangolva a mintán áthaladó fény gyengülése közvetlenül mérhető. Az elnyelési spektrumból a mintában lévő anyagok milyenségére, az elnyelődés mértékéből ezek koncentrációjára lehet következtetni. Fényforrásként többnyire hangolható festéklézert vagy félvezető lézert alkalmaznak. A nagy fényteljesítmények miatt a detektorzaj problémája még nagyobb elnyelések esetén is elhanyagolhatóvá válik. A feloldóképesség ugyanakkor több nagyságrenddel meghaladja a hagyományos eszközökét. A lézeres abszorpciómérés további előnye, hogy a spektrum felvétele egy nem túl széles (néhány cm-1) tartományban rövid idő alatt megvalósítható, ami lehetővé teszi pl. kémiai reakciók időbeli lefolyásának nyomon követését, rövid élettartamú sugárzó molekularészek vizsgálatát stb.
Szuvas fog meggyógyítása a fogorvostudomány jelenlegi állása szerint lehetetlen. Egyedüli megoldás a szuvas rész eltávolítása, s a hiányzó fogrész idegen anyaggal való pótlása. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy minél korábban észre lehessen venni a szuvasodás kezdetét, mert így jóval kevesebbet kell eltávolítani a fogból, a beavatkozás kevesebb fúrást igényel. A fogak szuvasodása gyakran olyan helyekről indul meg, melyek kívülről nem láthatók. Az ilyen rejtett szuvasodás sokáig csak röntgen felvétel alapján volt kimutathatók. A lézeres abszorpciós spektroszkópia segítségével igen nagy biztonsággal meg tudjuk különböztetni az egészséges fogszövetet a szuvastól. Azonban abszorpciós spektrumot felvenni a beteg szájában kissé nehézkes, így az igazi megoldás az alább tárgyalandó fluoreszcencia spektroszkópia.
Az abszorpciós spektroszkópia megbízható módszereket ad többek között a vér (CO- vagy CN- mérgezettségének toxikológiai) vizsgálatára, de segítséget nyújt pl. az enzimkutatásokban is.