8.1. Diagnosztikai lézerspektroszkópia

A fehér fény széles hullámhossztartományt ölel fel, amelynek összetevőit egy megfelelő optikai bontóelemmel (rács, vagy prizma) szét lehet választani egymástól. A spektroszkópia elsődleges feladata valamely fénysugárzás összetételének jellemzése. Tehát azt hivatott meghatározni, hogy adott fényforrás milyen hullámhosszúságú (homogén) sugárzás-összetevőket bocsát ki és ezekben egymáshoz viszonyítva mekkora energia áramlik. Van azonban a spektroszkópiának egy további feladata is. Ez abban áll, hogy az optikai sugárzásnak kísérletileg már megismert összetételéből fizikai következtetéseket vonjunk le a fénykibocsátó vagy a fényelnyelő közeg állapotára, kémiai összetételére vonatkozólag. A lézerek kiválóan használhatók a spektroszkópia szinte minden területén a legkülönfélébb beállításoknál, méréseknél, jelentősen egyszerűbbé, kényelmesebbé, pontosabbá téve azokat. A lézerspektroszkópia gyűjtőfogalmával jellemzett módszerek egy része a hagyományos módszerek továbbfejlesztését jelenti. Vannak azonban olyan új eljárások is, melyek kifejezetten a lézereknek köszönhetik létüket. A lézerek megnövelték a spektroszkópiai módszerek feloldóképességét és érzékenységét. Az irányított lézersugár kis (kb. λ³ méretű) térfogatba fókuszálható, tehát igen kedvező térbeli felbontást tesz lehetővé. Az impulzusüzemű lézerek 10^-12 s alatti időbeli felbontást biztosítanak. A kis sávszélességű, hangolható lézerekkel pedig olyan mértékű spektrális felbontást lehet elérni, ami messze meghaladja a hagyományos eszközök felbontóképességét.