4.1.4. Excimer és exciplex lézerek
4.6. ábra Az excimer molekula alap- és gerjesztett állapotához tartozó potenciálgörbék. | |
4.7. ábra Az excimer lézerek a legnagyobb méretű, orvosi alkalmazásokban is használt lézerek. |
Az excimer kifejezés eredete: excited dimer, azaz gerjesztett kétatomos molekula. Az excimer kifejezés jelölhet egy gerjesztett, azonos atomokból álló (homopolár) molekulát (pl. Ar2, F2), míg az exciplex (excited complex) név egy gerjesztett többféle atomból álló (heteropolár) komplexre utal (pl. XeCl) Ezen anyagokat lézerközegként használva hasonlóan működnek, ezért a homopolár és a heteropolár rendszereket is szokás excimereknek nevezni. Az excimer lézerekben általában valamilyen nemesgáz vagy nemesgáz és halogén alkot kétatomos molekulát. A nemesgázok alapállapotban nem lépnek reakcióba, csak az erős elektromos árammal gerjesztett nemesgáz- és halogénatomok kapcsolódnak össze, alapállapotba kerülésük során disszociálódnak.
Lézer célra tehát az excimer ideális, hiszen az alapállapot mindig üres, teljes a populációinverzió. Ezt a gerjesztést igen erős (20-100 kV feszültségű) és rövid kisülésekkel valósítják meg. Ennek hatására előbb gerjesztett halogén-, ill. nemesgázatomok, majd ezekből excimer molekulák keletkeznek. A különféle excimer átmenetek a 190-350 nm-es (ultraibolya) hullámhossz tartományba esnek, főbb képviselőik a XeF (353 nm), XeCl (308 nm), KrF (248 nm), ArF (193 nm). A gerjesztés módjából következően az excimer lézerek - a He-Ne lézerrel ellentétben - impulzusüzemű lézerek, azaz a fénykibocsátás csak 10-20 ns ideig tart, közvetlenül az elektromos kisülés után, az impulzusenergia ~1J nagyságú. A fotonok nagy energiájának és az UV tartományra jellemző nagy abszorpciónak köszönhetően az excimer lézerek alkalmasak szerves anyagok és biológiai szövetek hőhatás mentes elpárologtatására (abláció), melyet pl. a refraktív szemsebészetben hasznosítanak. Felhasználhatók még festéklézerek gerjesztésére, anyagmegmunkálásra, de alkalmazzák a chipgyártásban is a fotolitográfia fényforrásaként. Ilyen típusú lézert Magyarországon először a Szegedi Tudományegyetemen (egyik jogelődjén, a József Attila Tudományegyetemen) állítottak elő.