11.2.1. A szem felépítése

Ahhoz, hogy az alábbiakban tárgyalt eljárások részleteit megérthessük, először tekintsük át az emberi szem főbb jellemzőit, természetesen elsősorban fizikai szempontok szerint.

 A látószerv három fő része: 1. a szemgolyó, 2. a szemideg és az agyi kapcsolatok és 3. a járulékos szervek, melyek közé tartoznak a szemmozgató apparátus elemei (külső szemizmok), a védőszervek (szemhéjak, kötőhártya) és a könnyszervek (könnymirigy, könnypontok, könnycsövecskék, könnytömlő, könnylevezető csatorna).

A továbbiakban csupán a szemgolyó anatómiáját részletezzük kissé, hiszen az optikai folyamatokban közvetlenül csak a szemgolyó vesz részt. A szemgolyó a szemgödörben elhelyezkedő közel gömb alakú test. Külső szaggitális átmérője átlagosan 24,2 mm. Fala három rétegből áll: 1. külső réteg (hátulsó, nagyobb részét az ínhártya, elülső, kisebb részét a szaruhártya alkotja), 2. középső réteg (érhártya, sugártest, szivárványhártya) és a 3. belső réteg (ideghártya (retina)).

A szivárványhártyán levő rést pupillának nevezzük. Ezen keresztül jut fény a szemlencsébe. A szaruhártya és a szemlencse között (első csarnok) található a csarnokvíz. Az üvegtest kocsonyás anyaga (víztartalma 98%) kitölti a szemlencse és a retina közti teret (hátsó csarnok). A sárgafolt az a rész a retinán, ahol a legtöbb csapocska található (a fényérzékelésben lesz nagy szerepük). A szemlencse itt hozza létre annak a tárgynak a képét, amire éppen fókuszálunk. A látóidegben gyűlnek össze a retináról elvezető idegsejtek nyúlványai, amelyek a vakfolton lépnek ki.

 

1     musculus rectus lateralis

2    ínhártya (sclera)

3    érhártya (choroidea)

4    ideghártya (retina)

5    sárgafolt (macula retinae)

6    fovea

7    szemideg

8    vakfolt

9    üvegtest

10 musculus rectus medialis

11 sugártest

12 lencsefüggesztő készülék

13 kötőhártya

14 szivárványhártya (iris)

15 szemnedv

16 pupilla

17 szaruhártya (cornea)

18 anterior szemcsarnok

19 posterior szemcsarnok

20  szemlencse

11.1. ábra   A szem felépítése. (Kép: www.pirula.net)
   

A szemgolyó tehát úgy működik, mint egy lencserendszer. Ennek megfelelően igazak rá is az optika ismert alaptörvényei, itt is megtalálhatók a megfelelő optikai alapfogalmak, mennyiségek, jelenségek.

Szemünk képalkotási hibái miatt egy, a tárgytávolságban lévő pont képe a retina síkjában nem pontként, hanem szóródási körként jelentkezik, de mivel a szemünknek véges felbontóképessége van, így a kellően kis méretű szóródási kör tulajdonképpen élesnek látszódik. Azt a távolságtartományt, amelynek határain belül lévő pontokról a szem éles képet hoz létre a retina síkján, mélységélességnek nevezzük.

A szemmel szemben támasztott egyik fő követelmény az, hogy két szomszédos tárgypontról hasonló, vagyis két különálló képpontot adjanak. Pontnak képe azonban mindig egy kis korong, mert a pupillán áthaladó fénynyaláb fényelhajlást szenved. Ha a tárgypontokhoz tartozó elhajlási korongok a látótérben részben fedik egymást, akkor nehezen, esetleg egyáltalán nem különböztethetők meg. Két pont képe, vagyis két ilyen elhajlási korong akkor látszik különbözőnek, ha az egyik elhajlásképének erősítési helye a másik elhajlásképének kioltási helyére esik. Ezt a távolságot felbontási határnak, ennek reciprokát pedig felbontóképességnek nevezzük.

A szemgolyó fénytörő részei: a szaruhártya, a csarnokvíz, a szemlencse és az üvegtest. Ezek főbb adatait az alábbiakban foglaljuk össze.

Szaruhártya:

      Elülső felszínének görbületi sugara: 7-9 mm

      Hátsó felszínének görbületi sugara: 6,8 mm

      Vastagsága: 0,5-1,0 mm

      Törésmutatója: 1,376

      Törőereje: 42,95 D

A szemlencse:

      Elülső felszínének görbületi sugara: 7,9-12,7 mm

      Hátsó felszínének görbületi sugara 5,13-9,05 mm

      Vastagsága: 3,44-4,43 mm

      Törésmutatója: a széli részén 1,37-1,41 a középső részén 1,41-1,44

      Törőereje: átlagosan 21,53 D

Az elülső csarnok, és a csarnokvíz

      Az elülső csarnok mélysége: 3,2-4,0 mm

      A csarnokvíz törésmutatója: 1,33

A hátsó csarnok és az üvegtest

      A hátsó csarnok mélysége: 16 mm

      Az üvegtest törésmutatója: 1,33

 

Az adatok között említett görbületi sugarakra vonatkozó értékek csupán a szaruhártya középső, legszabályosabban és leginkább görbült kb. 4 mm átmérőjű részére, az ún. optikai zónára vonatkozik. Ezen belül is ritka a szabályos szférikus felület, mert a függőleges síkban a szaruhártya elülső felszínének görbülete általában 0,1 mm-rel rövidebb sugarú, mint vízszintes síkban. A hátsó felszín általában szabályos szférikus felület. A szaruhártya, mivel elölről levegő, hátulról csarnokvíz határolja, igen nagy törőerővel rendelkezik, a törőközegek együttes hatásának mintegy kétharmadát teszi ki. A szaruhártyát – megfosztva élettani körülményeitől – levegőben vizsgálva, erős hátsó görbülete miatt szórólencseként viselkedne.

A lencse optikai hatásának vizsgálatát nehezíti a lencse törésmutatóra vonatkozó inhomogenitását. A lencse szélső részeinek 1,375-1,419, míg a közepének 1,411-1,445 a törésmutatója. A lencse anyagának optikai sűrűsége tehát a magból kiindulva folyamatosan csökken. A szemlencse bikonvex (kétszeresen domború) lencse, és a hátsó felszíne erősebben görbült, mint a konvex-konkáv (domború-homorú) szaruhártya elülső felszíne. Törőereje a szemben mégis jóval elmarad a szaruhártya törőereje mögött. Ez a két törőközeget körülvevő anyagok különböző törésmutatóiból adódik. Ha a lencsét levegőben vizsgálnánk, törőereje meghaladná a 100 dioptriát. Szemünk számára az 5 m-re vagy annál távolabb levő tárgyak a szem viszonylag nagy törőereje (kis fókusztávolsága) miatt úgy tekinthetők, mintha végtelenben lennének, ezek éles képe is a retinára vetül. Közelebbre tekintéskor csak akkor keletkezhet éles kép a retina síkján, ha a szem törőereje fokozódik. A törőközegek közül egyedül a szemlencse képes alakváltozásra, rugalmasságánál fogva szagitális irányban domborúbbá válhat, fokozva ezzel a szem törőerejét. A lencse felfüggesztő szalagrendszere a sugártest felszínéről ered és tapad a lencsetokon. A sugárizom összehúzódásakor (zonularostok ellazulnak) a rugalmas lencse (elsősorban az elülső felszíne) domborúbbá válik. Ez az alkalmazkodás (accomodatio) és ennek mértéke függ a lencse rugalmas tulajdonságaitól. Az ép fénytörésű szemet emmetropiás szemnek nevezzük. Az a pont, amelyből jövő fénysugarak a nyugalmi állapotban (lencsefüggesztő rostok megfeszülnek), tehát az alkalmazkodás szüneteltetésekor a retinán egyesülnek, a távolpont. A távolpont helyzete a szem fénytörésétől függ. Emmetropiás szem távolpontja a végtelenben van. A korral csökken a szemlencse rugalmassága és ezzel párhuzamosan a szem alkalmazkodóképessége is. A maximális alkalmazkodás és a nyugalmi állapotban levő szemen végzett mérések eredménye szerint 70,5 D – 63,5 D = 7 D a szem törőerejének változása. A többihez hasonlóan ettől az értéktől jelentős eltérések adódnak, hiszen a kisgyermekkorban a lencse 12-14 dioptriányit képes alkalmazkodni, de 60 éves korban már csak 1-2 dioptriányit.

A szem törőrendszere a látott tárgyak kicsinyített, fordított képét alakítja ki a retinán. A látott tárgy szélső pontjairól a szem optikai csomópontján áthaladó sugarak által bezárt szög a látószög. Minél kisebb ez a szög, annál kisebb a retinán keletkező kép, és minél kisebb látószög alatt tud a szem egy tárgyat felismerni, annál jobb a látásélessége. A szem optikai rendszere nem pontosan centrált. A szaruhártya, a pupilla és a lencse optikai középpontja nem egyetlen egyenes mentén fekszik Sőt a sárgafolt is kissé eltolódott a törőközegekhez és a pupillához képest. Ezért a szemen többféle tengelyt is megkülönböztetünk. Ezek közül az optikai tengely definíciója: a szaruhártyára merőleges és a pupilla középpontján áthaladó egyenes. A pupilla feladata az, hogy szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét, védve ezzel a retinát. Erős fényre beszűkül, félhomályban tágul, normális körülmények között tágassága 2-8 mm között ingadozik. A pupilla tehát úgy funkcionál, mint egy fényképezőgép blendéje.

A pupilla tágulásával arányosan javul a törőközegek felbontóképessége (látásélesség). Ebből azonban a szem esetében alig származik előny, mivel a szaruhártya és a lencse széli részeinek kifejezett szférikus és kromatikus aberrációja a felbontóképesség javulását tág pupillánál lerontja. A pupilla szűkülése során a szem mélységélessége jelentős mértékben fokozódhat. A szem mélységélességének középpontja nem 5 m, hanem némileg több, 6,6 m.

A látásélességet befolyásolják

 - A szemlencse és a szemgolyó alakjának, törőképességének torzulásai, leképezési hibák, melyek életlen képet eredményeznek a retinán.

 - A fényelhajlás során fellépő életlenség. Az optikailag hibátlan szemeknek sincs pontszerű képalkotása. A képpontok a fény hullámtermészete miatt szóródási körökből ún. Airy korongokból állnak.

 - A retina különálló, véges méretű fényérzékelő egységekből, csapokból és pálcikákból áll, amelyek anatómiai sűrűsége meghatározza az elérhető látásélességet. Két pont képét akkor tudja felbontani a szem (akkor tudjuk megkülönböztetni azokat), ha képük a retinán külön-külön receptorra esik, és még van közöttük egy harmadik receptor is. Minél kisebb a pupilla mérete, annál nagyobb mértékű a fényhullámok elhajlása és a kép elhomályosodása is. A szem evolúciója során a csapok sűrűsége a sárgafolt központi részében (fovea centralis) úgy alakult ki, hogy a fényelhajlás a legkisebb pupillaátmérőnél se okozzon jelentős elhomályosodást. Itt a csapok átmérője, ill. a szoros illeszkedés miatt egymástól való távolságuk átlagosan 2 μm. Kiszámítható, hogy a fényelhajlás erős fényben (közel minimális pupillaátmérőnél) alig okoz a csapok méreténél nagyobb életlenséget.

A következő alfejezetekben ismertetünk néhány főbb szembetegséget és azok lézeres gyógyítását.