11.2.4. A retinaleválás és gyógyítása

A retina rétegei többféle okból szétválhatnak (bevérzés, szakadás, hegesedés, szövetsarjadás, belső nyomás lecsökkenése, külső erős mechanikai hatás, stb.). Retinaleválás következhet be nagyfokú rövidlátásnál és szemsérüléses baleseteknél is. A levált részek vérellátása elégtelenné válik, meg is szűnhet, s ha a retina működőképességét rövid időn belül nem sikerül visszaállítani, elhal; súlyos esetben a látás teljes kiesése is bekövetkezhet. Ilyenkor a beteget nyugalomba kell helyezni és minél előbb kórházba vinni, ugyanis vannak lehetőségek a levált retinarészek visszarögzítésére.

Az egyik ilyen módszer, hogy a szemgolyón ejtett kis bevágásokon keresztül olyan eszközöket juttatnak be, melyek segítségével lokálisan felmelegítik, koagulálják, s ennek következtében „összehegesztik” a leválás szélén levő szöveteket, körbevéve, elszigetelve a leválás helyét. Hasonló eredményt érnek el fagyasztásos (kriosztatikus) eljárással is. Egy másik eljárás során a sebész egy gázbuborékot juttat az üvegtestbe. A buborék nyomást gyakorol a retinára, ami által visszanyomja azt a szem hátulsó falára. A gázbuborék 1-2 hét alatt felszívódik. Ekkor lerögzítik a retinát lézerrel vagy fagyasztással.

Egy másik eljárásnál egy kis szivacsot vagy szilikon kötegecskét rögzítenek a szemhez kívülről, amely nyomást gyakorol befelé és a retinát a megfelelő helyzetben tartja. A sebész ezután eltávolítja az üvegtestet, majd lézerrel, vagy fagyasztással helyére rögzíti a retinát. Néhány esetben szilikon olajat használnak a gyógyításhoz, amely az üvegtest helyét foglalja el. Miután a retina visszarögzült, az olajat eltávolítják.

	11.5. ábra   Szemészeti lézerkészülék szemfenék kezelésére.

Az utóbbi években egyre inkább elterjed a retinaleválás lézeres kezelése, mely nem igényli a szemgolyó megsértését, sőt semmilyen eszköz nem érinti a szemet a beavatkozás közben. Ennek során egy látható (általában zöld vagy kék) fényű lézer (Ar-ion, Nd-YAG, stb.) nyalábját fókuszálják a retina felszínére a megfelelő helyre, azaz a szakadás köré. Megfelelő energiát és impulzusszámot alkalmazva, a fókuszpontban lévő szövetet néhány tized milliméter mélységig, néhány tized milliméter átmérőjű foltokban koagulálják, egymáshoz rögzítik, meggátolva ezzel a szakadás továbbterjedését, megóvva a beteg látását. A jól megválasztott hullámhossz eredményeképpen a lézernyaláb energiája nem nyelődik el számottevően a köztes közegekben, a szaruhártyában, csarnokvízben, lencsében és az üvegtestben, ezért kicsit sem roncsolja őket, csakis a retinán fejti ki hatását. A módszer fő előnye tehát, hogy nagyon célzottan csakis és kizárólag a kezelendő területen történik a beavatkozás, a köztes szöveteket, a szemgolyó egyéb részeit semmiféle roncsoló hatás nem éri. Ez lézer nélkül nem lehetne lehetséges.