1. Lézerek megjelenése az orvostudományban, történeti áttekintés

A lézerek működésének alapjául szolgáló indukált emisszió létezésére elméleti úton Einstein már a XX. század elején rámutatott.  A jelenség kísérleti bizonyítására a 40-es évek második feléig kellett várni. Az első működő lézert, egy rubin lézert, Theodore Maiman építette meg 1960-ban. Még ugyanebben az évben elkészült az első (hélium-neon) gázlézer is.

	1.1. kép  Theodore Maiman

Annak ellenére, hogy a lézert kezdetben egy gyakorlati alkalmazásra váró eszközként jellemezték, az első orvostudományi felhasználásra nem sokáig kellett várni: 1961-ben Campbell és Koester már a rubin, valamint He-Ne lézer szemészeti alkalmazási lehetőségeit (fotokoaguláció megvalósítása és tumorok roncsolása) vizsgálták. Az első, embereken végzett szemészeti beavatkozásokra 1962-ben került sor. Ugyanebben az évben egy, az Optical Society of America által rendezett konferencián már több előadás foglalkozott a lézerek orvosi alkalmazásával. Az érdeklődés ezen kutatási és alkalmazási területek iránt egyre nőtt, a fejlődés fontosabb mérföldkövei a következők voltak:

 -1963. Goldmann kiterjedt vizsgálatokat végzett a lézersugárnak a szájüreg képleteire valamint a fogak kemény szöveteire gyakorolt hatására vonatkozóan.

 -1964. McGuff először végzett lézerrel tumor-eltávolítást állatkísérletben.

 -1965. Felfedezték, hogy a CO₂ lézer képes átvágni a bőrt; majd az első állaton végzett laparotomia után a sebészi lézer több előnyét tapasztalták: pontos, vérzésmentes vágás, csekély környezeti szövetkárosodás.

-1969. Forgalomba került az első, kimondottan klinikai alkalmazásokra szánt CO₂ lézerrendszer

-1970. Goodal munkatársaival defókuszált CO₂ lézerrel végzett vérzéscsillapítást gyomorvérzés kezelésére.

-1974. A magyar Mester Endre kis teljesítményű lézerek biostimulációs hatásit vizsgálta, megalkotta a szoft-lézer terápia alapjait.

-1975-re az érdeklődés annyira megnőtt a lézerek orvosi alkalmazásai iránt, hogy megrendezésre került az első orvosi lézerekkel foglalkozó nemzetközi konferencia. Lehetséges alkalmazási területekként ekkor már a szemészet, urológia, sebészet és gégészet is felmerült.

-1986. Ludwig Demling lézeres endoszkópot használt epekövek szétzúzására.

-1980-as, 90-es évek: kiteljesedett a lézerek orvosi alkalmazása. Nyilvánvalóvá vált, hogy az emberi szervezet szinte minden szervén, szövetén a különböző típusú lézerekkel rendkívül hatékony és kíméletes módon végrehajtható műtétek végezhetők.