11.3.1. Urológiai kövek eltávolítása

A lézerek egyik legfontosabb urológiai felhasználása a különböző húgyúti kövek lézeres feldarabolása. A kőképződés folyamatának első lépése a vizelet túltelítődése, mely anyagcserezavarok, húgyúti betegségek, helytelen táplálkozás, szomjazás miatt következhet be. A második lépés a nukleáció. Ezt vérzésekkel járó kórképek hatására keletkező és megtapadó véralvadékok, fibrinkoagulumok, kötőszöveti rostok (heterogén) vagy ionaggregátumok, nukleuszok, mikroszkopikus méretű kristályok (homogén) váltják ki. Ezek után következhet be a kialakult kőmagok megrekedése, megtapadása a vizeletképző és elvezető szervekben. Végül a növekedés (kristálynövekedés vagy konglomeráció) következik, mely addig tart, amíg a követ felépítő anyagok pótlása biztosított, spontán ki nem ürül a kő, műtétileg el nem távolítják vagy gyógyszeres kezeléssel fel nem oldják. A köveket összetételük alapján öt nagy csoportba osztják: a kalcium-oxalát, a kalcium-foszfát, a struvit-, a húgysavkő, valamint a cisztinkő.

Az urológiai kövek eltávolítására már jó néhány módszert kidolgoztak. Ezek közül a nyílt műtétek visszaszorultak, már csak speciális esetekben alkalmazzák: sürgős esetekben, erősen elhízott betegeknél, nagy kövek esetén, vagy akkor, ha a vesekő eltávolítása mellett egyidejűleg más beavatkozásra is szükség van.

A legelterjedtebb vesekő-eltávolítási eljárás az ESWL (Extracorporeal shock wave lithotripsy, testen kívüli lökéshullám-kezelés), amely a testfelszín megnyitása nélkül alkalmazható. Ebben az esetben a vesekövek zúzását ultrahang-lökéshullámok végzik, mely a lágy részeken áthatol, emiatt nincs erősebb biológiai hatása, mint a diagnosztikában használt ultrahangnak. Az ultrahang csak a vesekövekben hoz létre jelentős változást. Működésének alapja a kavitáció jelensége: a vesekőhöz mindig tapadnak apró gázbuborékok, amelyek kavitációs magként viselkednek ultrahangos besugárzás hatására. Kavitáció során akusztikus impulzus keletkezik, amely megrepeszti a vesekövet. Több ultrahangos lökéshullám alkalmazásával az eredeti vesekő széttörhető, a fragmentumok pedig tovább aprózhatók, amelyek később már természetes úton ürülni tudnak. Az ultrahang a vesekövek 94%-át képes összezúzni. A vesében és a húgyvezetékben levő kövek kezelésére egyaránt alkalmas.

Az URS (ureterorenoszkópia) a húgyutakon keresztül bejuttatott endoszkóp segítségével történő vesekő-eltávolítást (extrakció) jelenti. Főként a húgyvezeték alsó és középső szakaszán megakadt kövek, vagy az ESWL után nem ürülő kőmorzsalékok eltávolítására alkalmazzák.

A lézeres vesekő-eltávolítás során a testen mindössze néhány mm-es vágást ejtenek, s ezen vagy a húgyutakon keresztül optikai szálas endoszkóp vezethető be, egészen a vesekőig (UH-, röntgen-kontrol mellett). A munkacsatornán keresztül bejuttatják lézer-vivő optikai szálat, a követ darabokra zúzzák, amit fotodiszrupcióval lehet elérni. A kisebb darabok tovább zúzhatók egészen akkora méretig, amelyek már természetes úton ürülnek. Ugyanakkor lehetőség van a nagyobb darabok endoszkópos-kosaras eltávolítására is. A látható vagy IR-tartományba tartozó lézert használnak, hiszen a lézerfény termikus hatását használják ki. A legtöbbször alkalmazott lézerek: festék, alexandrit, Nd:YAG, Ho:YAG. A nyalábot erősen lefókuszálják, hogy roncsoló hatást csak a fókuszpontban fejtsen ki és a környező szövetek ne károsodjanak. A vesekő széttöréséhez több lézer impulzus szükséges. Előbb egy kis kráter keletkezik a kőben, majd a fotodiszrupciós hatásokra a vesekő széttörik.