Babinet-féle elv

Amennyiben az ernyő teljesen nyitott, azaz egyáltalán nincs jelen, akkor a diffrakciós integrálokból visszakapjuk a zavartalan terjedéshez tartozó térerősséget. Ezt kihasználva fontos összefüggést nyerhetünk egy nyílásrendszer és ennek komplementere mögött kialakuló térerősségek között. Az említett komplementer nyílásrendszert úgy kapjuk az eredetiből, hogy a nyitott részeket befedjük, a fedett részeket pedig kinyitjuk. A két nyílásrendszer egyesítése a teljesen nyitott ernyőt adja, vagyis a zavartalan, nyílások nélküli terjedést adja. Ha az  nyílásrendszer mögött kialakult teret , az komplementer nyílás mögött létrejövő teret jelöli jelöli, akkor az elmondottak alapján

kapcsolat áll fenn, ahol U_b a beeső zavartalanul tovaterjedő hullámhoz tartozó térerősség. A 10.32. egyenlet az optika Babinet-féle elvét fogalmazza meg. Az elv jelentősége abban áll, hogy nyilván elegendő a diffrakciós integrált az egyik nyílásrendszerre (pl. körlakú nyílásra) kiszámolni, a komplementerére (pl. átlátszatlan korongra) vonatkozót már a Babinet-elvből könnyen megkaphatjuk.

A Babinet-elvből következik, hogy minden olyan helyen, ahol a beeső térerősség eltűnik , ott , azaz a két térerősség amplitúdója azonos, míg fázisa ellentétes. Így az ilyen helyeken a nyílások és a komplementer nyílások mögött az intenzitások megegyeznek. Azokon a helyeken, ahol a nyílások által elhajlított hullám tűnik el (U = 0), a komplementer nyílás által elhajlított hullám megegyezik a beeső hullámmal ().