Síkhullámok
Adott irányba terjedő síkhullám
![]() |
|
2.1. ábra. A síkhullám képleténél alkalmazott je- lölések. |
Jelölje az origóból a P pontba mutató helyvektort (2.1. ábra), és legyen
egy tetszőleges, a gondolatmenetünk során rögzített, egységvektor
, amely a térben egy irányt jelöl ki. Keressük a 2.7. skaláris hullámegyenlet
![]() |
(2.8) |
alakú megoldásainak általános alakját. A 2.8. típusú megoldásokat síkhullámnak nevezzük, mivel egy adott t időpontban az egyenlettel meghatározott síkokban V állandó. A síkot melyben V állandó hullámfelületnek, az ezekre merőleges s egységvektort hullámnormálisnak nevezzük. A megoldás legegyszerűbben egy olyan vonatkoztatási rendszerben kereshető meg, melynek a z tengelye az s vektorral párhuzamos. Jelölje a P pont koordinátáit ebben a vonatkoztatási rendszerben (ξ, η, ζ). Ebben a koordináta-rendszerben a definíció alapján s = (0, 0, 1), és ezért
|
(2.9) |
Ebből az összetett függvényre vonatkozó differenciálási szabályt használva
,
és
.
Amiből következik, hogy , ahol a zárójelben lévő összeg 1, hiszen s egységvektor. Ezért a hullámegyenlet a (ξ, η, ζ) koordinátákkal
![]() |
(2.10) |
alakot ölti. Ha bevezetjük az
|
(2.11a-b) |
új változókat, akkor ezekkel a ζ és t szerinti deriváltakat a
formulákkal számolhatjuk át. A második deriváltakat ugyanilyen módon kiszámolva és 2.10. egyenletbe helyettesítve, és a vegyes parciális deriválás sorrendjét felcserélve, a
formulát nyerjük. Amiből már látható, hogy az egyenlet általános megoldása
|
(2.12) |
ahol f és g tetszőleges egyváltozós, kétszer differenciálható függvények. Visszatérve az eredeti változókra, azaz a 2.12. egyenletnél a 2.11. a-b és a 2.9. összefüggéseket felhasználva kapjuk, hogy
|
(2.13) |
amely a keresett síkhullámra vonatkozó általános formula.
Könnyen belátható, hogy a 2.13. egyenletbeli f függvénnyel adott kifejezés egy +s irányba (másképpen mondva +ζ irányba) c sebességgel terjedő zavart ír le. Ugyanis, ha egy r0 pontban és t0 időpontban az f argumentuma K0 = s·r0 − c·t0, és a zavar c sebességgel terjed, akkor az r0 ponton átmenő s irányú egyenesen az r0 ponttól éppen Δs = c·Δt távolságra lévő r = r0 + Δs·s pontban a t = t0 + Δt időben a függvény s·r − c·t argumentumának szintén K0-lal kell megegyeznie. Ami valóban teljesül, mivel s·r − c·t = s·[r0 + (c·Δt)·s] − c·(t0 + Δt) = s·r0 − c·t0 = K0. Vagyis 2.13. formula első tagja valóban egy s irányba c sebességgel terjedő zavart ír le. Teljesen hasonlóan látható be, hogy az összeg második tagja -s irányba c sebességgel terjedő zavart ad meg. Ismételten kiemeljük, hogy a 2.13. egyenlettel adott függvény az s irányra merőleges síkokban egy adott időpontban azonos értékeket vesz fel. Ami azt jelenti, hogy ezen egyenlettel leírt a hullámnak a hullámfrontjai az s irányra merőleges síkok.