Jones-féle mátrix
Jones-féle mátrix
Tegyük fel, hogy egy lineáris optikai elemre egy V Jones-vektorral jellemzett monokromatikus síkhullám esik. A linearitás miatt a kilépő monokromatikus síkhullámot leíró U Jones-vektor általában lineárisan függ a V vektortól, azaz
. | (4.4) |
A 4.4. egyenletbeli T mátrixot az optikai elem Jones-féle mátrixának nevezzük. Egyszerűen látható, hogy az egymás után (a terjedési irányba növekedő számozással) elhelyezkedő T1, T2, …, Tn Jones-féle mátrixokkal jellemzett optikai elemekből álló összetett optikai rendszer Jones-féle mátrixa az elemek mátrixainak a szorzata: T = Tn· … ·T2 ·T1. Ez mutatja a mátrix formalizmus egyik előnyét, nevezetesen, hogy a bonyolult optikai rendszerek egyszerű építő kövekből összetehetők, és így az analízisük könnyebben elvégezhető. A továbbiakban példaképpen meghatározzuk néhány egyszerű, de gyakorlatban nagyon fontos optikai elem Jones-féle mátrixát.
1. Izotrop n törésmutatójú d vastagságú lemez
A Jones-vektor definíciójánál már láttuk, hogy komplex írásmódban a z irányba terjedő monokromatikus síkhullámot, az az időfüggő tényezőt elhagyva, a
(4.5) |
egyenlet adja meg, ahol k = k0·n = 2πn/λ0 közegbeli körhullámszám, n törésmutató, λ0 a vákuumbeli hullámhossz és k0 = 2π/λ0 a vákuumbeli körhullámszám. Ha lemez belépő síkja a z0 helyen van, akkor a belépési síkban a Jones-vektor V = E(z0), továbbá a kilépési síkban a Jones-vektor U = E(z0 + d). A 4.5. egyenletet felhasználva
.
Amit mátrix formába írva U = T·V, ahol
.
2. α szöggel elforgatott ideális polarizátor
Egy ideális polarizátor az áteresztési irányába eső térerősség komponenst átengedi, míg az erre merőleges komponenst teljesen kioltja. Mivel a polarizátor áteresztési iránya α szöget zár be az x tengellyel, célszerű a térerősségeket az (x, y) koordináta-rendszerhez képest α szöggel elforgatott (ξ, η) vonatkoztatási rendszerbe transzformálni. Ismert, hogy ezt forgatást az
(4.6) |
összefüggések írják le, ahol R(α) az ún. forgatási mátrix, melynek az inverze könnyen ellenőrizhető módon R(–α). Ezért a inverz transzformáció nyilván
. |
(4.7) |
Mivel a 4.1. egyenletbeli Jones-vektort a térerősségekből származtattuk, így a Jones-vektor a térerősséggel azonos módon, vagyis a 4.6. és 4.7. egyenleteknek megfelelően transzformálódik a koordináta-rendszer forgatása során. A beeső fény Jones-féle vektorát az (x, y) koordináta-rendszerben jelölje V, míg az α szöggel elforgatott (ξ, η) koordináta-rendszerben Vα. Az elmondottak alapján
. |
(4.8) |
Mivel a polarizátor a ξ irányba eső komponenst teljesen átengedi, az η irányba esőt teljesen kioltja, így a polarizátort elhagyó fény Jones-vektora a (ξ, η) koordináta-rendszerben
. |
(4.9) |
Az (x, y) koordináta-rendszerbeli Jones-vektort a 4.7. egyenlet segítségével kapjuk vissza, azaz
. |
(4.10) |
A 4.8-4.10 egyenleteket felhasználva
, ahol . |
(4.11) |
Essen a polarizátorra egy E0 amplitúdójú az x tengelyhez képest β szögben lineárisan poláros fény. Ennek a Jones-féle vektora V = E0·Vβ, ahol a 4.1. táblázat 3. sorában látható vektor. Számoljuk ki a polarizátorból kilépő fény intenzitását! A 4.2. egyenletet felhasználva
adja meg intenzitást, ahol a beeső fény intenzitása és az utolsó átalakításnál felhasználtuk a könnyen belátható T†·T = T összefüggést. A mátrix szorzásokat elvégezve és trigonometrikus azonosságokat alkalmazva könnyen megmutatható, hogy
(4.12) |
formula adja meg polarizátor mögötti fényintenzitást, amely nem más, mint a jól ismert Malus-féle törvény.
3. Ideális fázis kompenzátor
Egy ideális kompenzátor (vagy retarder) az egymásra merőleges gyors és a lassú tengelyei között δ fáziskésést hoz létre. Ha a (ξ, η) koordináta-rendszerben tengelyei egybeesnek a kompenzátor gyors illetve lassú tengelyeivel, akkor ebben - az (x, y) koordináta-rendszerhez képest α szöggel elforgatott - vonatkoztatási rendszerben a Jones-féle mátrix
. |
(4.13) |
A Jones-vektorokra a polarizátornál alkalmazott jelöléseket itt is alkalmazva, a kompenzátor Jones-mátrixát a
. |
(4.14) |
kifejezés adja meg, amit a kétszeres szögekre vonatkozó trigonometrikus azonosságokat felhasználva könnyen átalakíthatunk a
(4.15) |
alakba, amiből már könnyen kiszámíthatunk fontos speciális eseteket is. Például egyszerűen adódik, hogy egy ideális λ/4-es lemez, amely negyed periódusnyi (azaz δ = π/2) késést hoz létre a két komponens között, a
mátrixszal írható le. A gyakorlatban ugyancsak fontos fél periódusnyi (δ = π) késést létesítő ideális λ/2-es lemez Jones-féle mátrixa
.