Kvázi monokromatikus hullámok

Az optikai alkalmazásoknál előforduló fényhullámok között jelentős szerepet játszanak azok, melyek A(r, ω) spektrális amplitúdó-sűrűségük egy ω₀ körüli valamely Δω szélességű sávban rendelkezik számottevő értékkel, azon kívül értékük gyakorlatilag nullának tekinthetők.  Ha Δω « ω₀, azaz a hullám Δω spektrális sávszélessége sokkal kisebb, mint az ú.n. ω₀ központi körfrekvenciája (vagy másképpen mondva a  vivőfrekvenciájával), akkor a jelet kvázi monokromatikus hullámnak nevezzük.

Az előző fejezetben elmondottak alapján a jelet előállíthatjuk monokromatikus hullámok szuperpozíciójaként, azaz

.

(2.30)

alakban. A monokromatikus hullámok mintájára, sokszor a

.

(2.31)

formába szokták felírni, ahol B a jel (komplex) burkolója. A burkoló abszolút értéke adja a jel időfüggő amplitúdóját, míg az argumentuma a jel időfüggő fázisát szolgáltatja. A 2.30. és 2.31. egyenletekből

.

(2.32)